Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

A m. kir. közigazgatási bíróság folt adatokból és különösen nem csupán abból tűnik ki, hogy ezeknek a temetkezési egyleteknek, a dolog természetéből kifolyólag, czélját az képezi, hogy tagjaiknak, megállapított befizetései ellenében, számára, elhalálozásuk esetére, a temetési költségeket biztosítsa, hanem abból is, hogy a kivetési iratoknak adatai s különösen azokon az 1903. évi június hó 9-ik napjáról az 1905. évi május hó 6-ik napjáról és illetve az 1906. évi márczius hó 7-ik napján eszközölten látható hivatalos feljegyzések igazolják, miszerint ez egyletek, alapszabályaiknál fogva, jótékonysági és nem nyerészkedésre alakult intézetek. (2272/908. P. sz.) Jótékonysági pénzintézetek kamatjövedelmei, ha azok az 1883: VII. t.-ez. 1. §-ában emiitett pénzintézeteknél elhelyezett tőkékből származnak, az idézett törvény 2. §-a értelmében tőkekamat és járadékadó alá esnek. Kb.: Az 1875: XXII. t.-cz. 2. §-ának 7. pontja tényleg azt rendeli, hogy a tőkekamat és járadékadó alól kivétetnek a közintézeteknek, azaz nem pénzvállalatoknak tekintett jótékonysági intézetek (kórházak, árva és szegény ápoló intézetek, segély egyletek, tébolydák, lelenczházak, vakok és siketnémák intézetei, kisdedóvodák) tőkéinek kamatjövedelme; ugy az ezek által nyert segélypénzek. Nem szenved azonban kétséget, hogy a törvénynek ez a most idézett rendelkezése már eredetileg se vonatkozott és nem is vonatkozhatott e most emiitett jótékonysági intézetek olyan tőkéinek kamatjövedelmeire, amely tőkéket e most emiitett jótékonysági intézetek takarékpénztárakban való elhelyezése által gyümölcsöztettek. Nem szenved pedig ez kétséget azért, mert a most idézett 1875: XXII. t.-cz. 2. §-ának 9. pontja szerint az alapszabályok értelmében takarékkönyvecskék kibocsátására jogosított pénzintézeteknél takarékkönyvecskékre elhelyezett betétek kamatai az 1875: XXII. t.-cz. által létesített tőkekamat és járadékadó alól határozottan mentesítve voltak, amennyiben az ily betétek kamatjövedelme után e törvény megalkotását követöleg is az 1869. évi XVI. t.-cz. 15. §-ában 2%-ban megállapított, és illetve az 1875: XXV. t.-cz. 18. §-ában 3%-ra felemelt bélyegilleték fizetése tartatott fenn továbbra is. Az 1883: VII. t.-cz., amikor a 7. §. 2. bekezdésében az 1875: XXII. t.-cz. 2. §-ának, a pénzintézeti betétek kamatainak adómentességére vonatkozó 9. pontját hatályon kivül helyezte, és amikor a 3. §-ban az ily tőkékből folyó kamatjövedelem után a pénzintézeteket az előbbiekben hivatkozott törvényrendelkezésekkel megállapított illetéknek fizetési kötelezettsége alól feln entette, s végül, amikor ilyképpen a takarékpénztárilag kezelt tőkékre nézve az adókötelezettséget megállapította: kétségtelenül egy addig törvényesen ilyennek nem ismert uj adótárgyat jelölt meg, és illetve egy uj adónemet hozott be, és intézményesen szabályozott. Az ilyképpen létesített és szabályozott betéti tőkekamatadóról szóló, e most idézett 1883: VII. t.-cz. 7.