Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

Végrendelkezési képesség 163 Az elsőbiróság tehát törvényszerűen Ítélkezett akként, hogy alperest, aki a felperes tulajdonát képező gabonát ettől jogosulatlanul elvonta, s annak értékével jogalap nélkül gazdagodott, ezen érték s ezenfelül a jogellenes elvonás által a felperes által szenvedett teljes kár megtérítésére kötelezte; mert alperes a felperes keresete ellen azzal sem védekezhet sikerrel, hogy a javadalomnak joga van a javadalom hiányait az elhunyt főpap hagyatékából mmden más hitelezőt megelőzően kiegészíteni, és hogy e tekintetben a javadalomnak minden más hitelezőt megillető törvényes zálogjoga van; nem pedig azért, mert a javadalomnak ez a törvényes zálogjoga csak az elhunyt főpap hagyatékára terjed; már pedig felperes, aki Gs. Gy. érsekkel szerződött ugyan, de akivel szemben az elhunyt érsek a kötött szerződésnek mindenben eleget tévén, adósa nem maradt, nem az elhalt érseknek, illetve hagyatékának a hitelezője, hanem az alperesé, akivel szemben követeléssel azon az alapon lépett fel, mert alperes tőle oly tulajdont vont el jogellenesen, amely már a fentebb kifejtettek szerint kizárólag a felperest illette, és sem a javadalomhoz, sem az elhunyt érsek hagyatékéhoz nem tartozott arra tehát a javadalom törvényes zálogjoga ki sem terjedhetett, hanem csakis arra a 90,000 K-ra, amit, mint a megvett gabona vételárát, felperes Cs. Gy. érseknek kifizetett stb. A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét a marasztalási összegnek 5386 K-val való felemelésével egyébként indokaiból helybenhagyja. (Curia 1908 deczember 4. 2487/908. sz. a. I. p. t.) Az egyházi személyek után való öröklésre nézve a közönséges magánjogi szabályoktól eltérő külön szabályok állanak fenn. C. 1900 nov. 21. 7122 (Gr. VII. 430. 1.) Az 1871. évi május 1. kelt vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet kibocsátása óta a főpapok végrendelkezési joga újból az 1715: XVI. t.-cz. értelmében bírálandó el. C. 1885 május 19. 220. sz. (Gl. III. 525—532. 1. Gr. VII. U0. 1.) A róm. kath. egyházi személynek, mint volt állami főgymáziumi hittanárnak, ezen állása után az államtól élvezett fizetése nem tekinthető olyan jövedelemnek, mely valamely egyházi javadalom jövedelméből vagy egyházi forrásból származik; miért is ezen jövedelméből származott hagyatékára az egyháziak után öröklésre vonatkozó kivételes szabályok nem alkalmazhatók. (Curia 1909. szeptember 28. 4349/909. sz. a. I. p. t.) 9. Végrendelkezési képesség. (Tervezet 1818—1819. §.) Végrendelkezési akarat nyilvánításának módja; végrendelkezőre gyakorolt befolyás; 83 éves beteg végrendelkező végrendeletének érvénytelenítése, mert a végrendelet nem az ő akaratát tartalmazza. 11