Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

162 Öröklési jog Indokok: Az özvegyi jog, mint önálló különleges jog, az örökösödési per keretén kivül is külön keresettel érvényesíthető. Ez okból a felperes nem szoritható arra, hogy özvegyi jogát a férje hagyatékával szemben fennálló egyéb igényével kapcsolatosan egy keresettel érvényesítse. Minthogy pedig felperes keresetében özvegyi jogon azon ingó és ingatlan javakat igényli, melyeket örökhagyó végrendeletileg alperesnek hagyományozott, kétségtelen, hogy ezzel a végrendeletnek állítólag- az özvegyi jog sérelmére tett rendelkezései is megtámadottaknak veendők, s ez alapon annak érdemleges eldöntése alól, hogy a végrendeleti intézkedések mennyiben érintik a felperes özvegyi haszonélvezeti jogát, és ez alapon a keresetnek mennyiben adható hely, kitérni nem lehet. (Guria 1909 szept. 2. 2009/909. sz. a. I. p. t.) 8. Öröklés az egyházi személyek után. A javadalmas a főpapi javadalom fentartása és rendszeres művelése körül felmerülő költségek teljesítése után fenmaradó összes tiszta jövedelemmel szabadon rendelkezhet s ebből folyóan a beszedett termésnek, a szükséges vetőmag és cselédbérek fedezésére szükséges mennyiséget meghaladó többletét eladás utján értékesíteni jogosult anélkül, hogy e jogügylethez felsőbb jóváhagyás volna szükséges. — Abból, hogy a javadalmas főpap a javadalmat csak halála napjáig élvezi,ezentúl pedig a javadalom ujabb adományozásáig a jövedelem a vallásalapot illeti, nem következik, hogy a javadalmas az év utolsó napjáig nem rendelkezhetik jövedelme fölött; beszedett termését tehát jogosan adhatja el. A bpesti kir. tábla: Az a körülmény, hogy Cs. Gy. érsek 1904 augusztus 11-én elhalt, s hogy a javadalomnak 1904. évi jövedelmeiből az érsek elhalálozása napját követő naptól az év utolsó napjáig terjedő időre eső aránylagos jövedelem már a vallásalapot illette meg, csak azt vonhatta maga után, hogy amenynyiben a javadalom 1904. évi tiszta jövedelmeire vonatkozó s a 13,249/53. számú vallás- és közokt. miniszteri rendelet szerint megejtendő praescissionális calculus eredménye szerint az évközben elhunyt javadalmas az elhalálozás évére eső jövedelmet, az ebből őt halála napjáig megillethetett mérven túl élvezte, ez a túlélvezet, mint az elhunyt főpap hagyatékának terhe vétessék fel a javadalom javára, de nem szolgálhatott jogos alapul arra, hogy alperes a felperestől elvonhassa a felperes által, a javadalmas érsekkel létesített és már teljesen perfektté vált vételi ügylet utján tulajdonul is megszerzett, bár még el nem szállított azt a gabonát, amely már a vevő rendelkezésére és csak az tíszállithatásig volt az uradalmi magtárban az uradalmi tisztség őrizetére bizva, amely azonban a javadalomra, illetve alperesre, mint az elhalt érseknek a javadalom élvezetében jogutódára, már teljesen idegen vagyont képezett.