Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

Özvegyi öröklés 160 A városi polgárok özvegyeire az 1840: VIII. f.-cz. 18. §-a nem alkalmazható. C. 1895 ápr. 7. 2240 (Gr. VII. 416. 1.) A második özvegynek az 1840: VIII. t.-cz. 18. §-a alapján egy gyermekrész haszonélvezetére kiterjedő' özvegyi joga terheli az egész hagyatéki vagyont és igy terheli a hagyatéki vagyonnak azt a részét is, amely a törvényes osztályrészére szorított vagy a még törvényes osztályrészben sem részesülő örökösnek jutott. (Curia 1909. augusztus 31. 1925/909. sz. a. I. p. t.) Az örökhagyó második nejének egy gyermekrész haszonélvezetére vonatkozó özvegyi jogát a férj előbbi házasságából származott gyermekei kötelesrészének megrövidítésével ki nem terjesztheti. C. 1899 szept. 15. 717 (Gr. VII. 417. 1.) V. ö. C. 1900 máj. 1. 5128/99 (gr. VII. 419, 1.) Az özvegyi jog nemcsak hagyatékot, de azt a vagyont is terheli, amelyből a kötelesrész kiegészítendő, az örökös társaknak ajándékozott vagyont is. C. 1908 febr. 6. 6854 (.Gr. XV. 493. 1.) I. Az özvegyi haszonélvezet nem terjed ki az örökhagyó elhalta után kibocsátott uj részvények tekintetében a régi részvény tulajdonosát illető elővételi jog értékére. — II. Az özvegy a férje hagyatékához tartozó javakból özvegyi jogon, tehát jogszerűen és jóhiszeműen szedett haszonvételek megtérítésére még akkor sem kötelezhető, ha ellene az örökösök haszonélvezeti jogának megszorítása és a hagyatéki vagyon kiadása iránt pert indítanak és abban nyertesek lesznek. — III. A nemes, illetve honoratior mostoha özvegy anya is bennmaradhat férje hagyatékában és azt haszonélvezheti az özvegyi joga megszorításáig, miután ennek haszonélvezeti joga nem különbözik az édes anya özvegyi jogától. Az özvegyi haszonélvezeti jog nem terjed ki más vagyonra, mint ami az elhalt férjének elhalta idejében valósággal létezett és annak tényleg birtokában volt, az örökhagyó elhalta után kibocsátott uj részvények tekintetében a régi részvény tulajdonosát illető elővételi jog értéke pedig ilyen vagyonnak nem tekinthető, hanem az a felperes mint az örökhagyó törvényes és végrendeleti örököse s a részvényeknek az örökség megnyiltával tulajdonosa javára eső növedéket, vagyonszaporulatot képez, amelyet az alperesnek özvegyi haszonélvezeti joga, mint nem hagyatéki vagyont sem egészben, sem részben nem terhel. Az Örökhagyó nemes volt és hivatali állásánál fogva a honoratiorok közé tartozott; minélfogva a másodbiróság helyesen mellőzte a jobbágyok öröklését szabályozó 1840: VIII. t.-cz.-ket és helyesen alkalmazta az id. törvk. szab. 16. §-ában visszaállitott, a nemesek utáni öröklést szabályozó egyéb törvényeket, amelyek nevezetesen a H. K. I. R. 98. és 99. czimek alapján kifejlődött gyakorlat értelmében a n3mes vagy honoratior özvegye elhalt férjének minden javaiban benmaradhat, minden jövedelmét szed-