Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

Í5S Öröklési jog A 16. §. értelmében az özvegyi jog megszorítását csak a leszármazó törvényes örökösök követelhetik ugyan, de csakis ha az örökhagyó e részben végrendeletileg nem intézkedett, végrendeleti intézkedés esetében csak akkor és annyiban, ha és amennyiben azon intézkedés törvényes osztályrészüket sérti. Ebből következik, hogy a férj a neje özvegyi jogát végrendeletikig szabályozni jogosítva van, s ezen jog csak az özvegyi jog természete által van korlátolva azáltal, hogy oly esetben, ha a hagyatéki vagyon értéke nem haladja felül azt az összeget, amelyre az özvegy nőnek létfenntartására feltétlenül szüksége van, a férj a nejét a hagyatéki vagyon haszonélvezetétől végrendeleti intézkedés által részben sem foszthatja meg. A budapesti tábla: Döntő az a kérdés, hogy az özvegyi jognak végrendeleti szabályozása sérti-e a felperesnek a törvény alapján ezen jogczimen támasztható igényét, vagy sem? Maga a felperes azt állítja, hogy az egész hagyaték teljes egeszében a második házasság tartama alatt keletkezett közszerzemény. Az 1840: VIII. t.-cz. 18. §-ának ama rendelkezésében pedig, hog} a második asszony özvegyi joga az ősi és az első házasságbeli szerzeményi vagyonból egy gyermekrészre terjed, ez a jog teljesen kimerül ugy, hogy a második asszony a második házasság alatt keletkezett szerzeményre nézve csupán közszerzeményi igényét érvényesitheti. Ebből következik, hogy a felperes, aki a közszerzeményi ingatlanok és a követelések felét tulajdonul kapta, s aki ezenfelül a közszerzeményi ingatlannak az örökhagyót illetett felerészét is haszcnélvezi: a közszerzeményi ingókból az első házasságbeli gyermekekre szállott felerész haszonélvezetét a törvény alapján nem követelheti. A kir. Curia: Az örökhagyó kecskeméti lakos, tehát városi polgár lévén, özvegyével szemben az özvegyi jog szabályozása szempontjából az 1840: VIII. t.-cz. 18. §-a alkalmazást nem nyerhet, hanem ebbeli joga az általános szabályok értelmében birálandó meg; ezek értelmében pedig felperes az örökhagyó végrendeletének az özegyi jog szabályozására vonatkozó rendelkezését csak azon esetben támadhatná meg sikeresen, ha a végrendeletnek ez az intézkedése a lakásra és illő tartásra terjedő igényét sértené. Felperes azonban nem is állitotta, hogy a végrendelet ebbeli igényét sértené, hanem ellenkezőleg megállapitható, hogy örökhagyó férje róla a részére juttatott ingatlanok, ingók és követelések értékével, illetve azoknak haszonélvezetével megfelelően gondoskodott. A másodbiróság Ítéltének azt a részét tehát, melylyel felperes a 8040 K értékű követeléseknek az alpereseket illető felerészére támasztott keresetével elutasittatott, ezekből az indokokból helybenhagyni kellett. (Curia 1909 április 20. 686/909. sz. a. I. p. t.)