Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

Lemondás Í4? sitott s az örökösök közt nem jön létre. Minthogy pedig az általános magánjog keretében csakis vagyonátruházás vagy ajándékozás esetén lehet arról szó, hogy a hitelező az átruházott vagyonból kielégitést követeljen, felperesnek ezen a végrehajtási biróság alaki rendelkezésével nem pótolható anyagi okból nincs kereshetőségi joga. A csődtörvény 28. §-ában foglaltatik ugyan intézkedés, hogy az örökségről való lemondás megtámadható, ez azonban mint kivételes, a hitelezők összessége javára szolgáló rendelkezés az általános magánjog terén annál kevésbbé foglalhat helyet, mert még a csődeljárásban is, csak bizonyos korlátozással nyerhet alkalmazást, hogy t. i. a megtámadandó jogcselekmény a csődnyitást megelőzőleg 2 éven belül keletkezett. (1908 márczius 4 24/908. sz.) A győri kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, a felperes kereshetőségi jogát megállapitja. Indokok: A kötelesrész követelhetéséhez való jog, mint vagyoni értékkel biró követelési jog biróilag lefoglalható s az 1881. évi LX. t.-cz. 124. §-a értelmében ügygondnok utján érvényesithető. Az adós részéről lefoglalt követelési jogról történt lemondásnak pedig a foglaltató hitelezővel szemben joghatálya nincs. A dr. Gs. J.-t szülői után illető kötelesrésznek lefoglalása s felperesnek, mint kirendelt ügygondnoknak a behajtásra való jogosultsága a csatolt végzésekkel igazolva lévén: a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1908 június 15. 1392/908.) A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét megváltoztatja s az elsőbiróság Ítéletét hagyja helyben. Indokok: Az örökhagyó végrendeleti intézkedésének a leszármazó örökösök, mint a legközelebbi vérségi kapcsolatban állók részérő] való tiszteletben tartása a családi kegyeleten s az ebből fakadó erkölcsi érzésen alapszik. Ebből folyik, hogy a kötelesrész érvényesítése iránti jog, a szükségörökösnek oly személyes természetű követelése, amelynek igénybevétele kizáróan az ö tetszésétől függ, amiért is az az igény nem tartozik azon vagyonjogi követelések közé, amelyeknek érvényesítése az általános magánjogi szabályok alá vonható, és a jogosított hitelezői által is érvényesíthető lenne. Tételes jogszabályaink, a csődeljárás esetét kivéve, sem adják meg a hitelezőknek azt a jogot, hogy az adósnak ily jogcselekményét sikerrel megtámadhassák és követeléseiket a kötelesrész erejéig a végrendelettel szemben érvényesíthessék, kivéve ha a szükségörökös a kötelesrész érvényesítése iránt már nyilatkozott, vagy pedig lépéseket tett, avagy bizonyittatik, hogy a szükségörökös az örökhagyóval vagy az öröklésre hivatottakkal, a hitelezők megkárosítása czéljából rosszhiszeműen összejátszott. Ily körülmények közt a végrehajtási törvénynek a harmadik személyek elleni követelések lefoglalásáról szóló alaki rendelkezései sem nyújthatnak oly jogot a felperes részére, amelynek alapján az alperesek ellen a Gs. J. adóst megillető kötelesrész érvé10*