Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)
148 Öröklési jog nyesithetése iránt perrel felléphetne. (Curia 1909 február 18. 4268/908. sz. a. I. p. t.) Állandóan követett jogszabály, hogy az örökségről való oly lemondás, melynek czélja a kielégítési alapot a lemondó fél hitelezői elöl elvonni, ezekkel szemben hatálylyal nem bir. C. I. G. 250/902 és 1898 május 6. (I. G. 74. sz. Gr. VII. 325. 1.) Azzal, hogy a leszármazó apai és anyai örökségéről szülői életében lemondott, a leszármazó nem idegenitett el oly vagyont, mely a hitelezők kielégítésére szolgálhatott volna, mert szülei életében ezek vagyonához sem örökség, sem kötelesrész czimén igénye nem volt. C. 1901 G. 588 (Gr. VII. 664. 1.) Az örökségről való lemondásnak határozottnak kell lennie. C. 1905 nov. 14. 3050 (Gr. XII. 253. 1.) Az atya lemondása valamelyik felmenője után megnyílandó örökségről hatályában kiterjed a lemondó leszármazóira is, tehát ezek örökösödési jogát is megszünteti csak a lemondó halála után megnyílt örökségre nézve. C. 1908. febr. 6. 6854/907 Gr. XV. 486. 1.) 5. Törvényi öröklés. Leszármazók öröklése. (Tervezet 1804—1811. §.) A törvénytelen gyermeket anyja vagyonában megillető és a törvényesekkel egyenlő öröklési jog csak a létező vagyonra terjed, nem pedig a meg nem nyilt hagyatékra. A törvénykezési gyakorlat pedig el nem fogadván eddig a törvénytelen gyermekekre a képviseleti rendszer alkalmazását, a törvénytelen gyermek a nagyszülők életében elhalt anyja jogán a nagyszülői vagyonra törvényes öröklési igénynyel nem bir. Ebből folyólag felperes, mint hagyományos csak a hagyományt követelheti, s avégből a hagyatéki vagyon megállapításának szüksége fenn nem forog, de ily hagyaték nem is létezik, mert az örökhagyó nagyapa még életében az egész vagyont elsőrendű alperesnek adta, felperest a nagyszülői hagyaték ellenében a neki hagyományozottakon felül támasztott törvényes osztályrész iránti igényével feltétlenül elutasítani kellett. (Guria 1908 november 3. 864/908. sz. a. I. p. t.) A törvénytelen gyermeket anyja jogán ennek törvényes örököseivel szemben is megilleti az öröklési jog. C. 1903 nov. 26. 8583/902 (Gr. VII. 334. 1.) A végrendelet nélkül elhalt anya hagyatékára nézve a törvénytelen gyermeknek törvényes leszármazó létezése esetében is van törvényes örökösödési joga. A kir. Curia 79. sz. polg. döntvénye (Gr. XIII. 443. 1.) v. ö. 1907 márcz. 27. 9897/905 (Gr. XIV. 709. 1.) A törvényes öröklési jog az örökös és az örökhagyó között létezett rokonságon és az abból folyó vérközösségen alapszik, az örökös és az örökhagyó közötti rokonság pedig csakis az azok családi állására való tekintettel lévén megállapítható, a törvényes örökösként fellépő egyénnek vitássá vált igényjogosultsága családi állásától elkülönítetten sikeresen meg nem oldható. Okszerűen következik ezekből az, hogy