Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

106 (Isaládjog szonyaira, ugy találta, miként a S. E. T. 64. §-ban megengedett mérlegelés mellett, alperesnek annak bizonyítása, hogy férjét nem szándékosan s nem jogos ok nélkül hagyta el, továbbá, hogy az életközösség helyreállítását nem igazolatlanul tagadta meg, teljesen sikerült s így felperes keresetének a H. T. 77. §-ának a) pontjára fektetett alapja hiányzik s ez okból az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta. A m. hir. Curia: A másodbiroság ítéletét indokolása alapján helybenhagyja. (1909 június 22-én 2449. sz. a.) (80. §.) A házasság erkölcsi tartalmával nem egyeztethető az össze, hogy a nő a férjéhez visszatérni legyen köteles akkor, amikor ez nem maga szüntette meg a visszatérést gátló ágyassági viszonyt, hanem az a férj ágyasának a halála folytán szűnt meg. (M. k. C. 1909. dec<. 9-én 3826.) V. ö. C. 763/901 (Gr. VII. 52. 1.) C. 2238/901 (Gl. II. 1. 83. 1.) A nő a férj korcsmázó, részeges természetét tűrni nem tartozván, ha tehát a közös lakásból távozik, jogtalanul távozónak nem tekinthető s így jelen esetben a jogos távozását előidéző felperes keresete jogalapjának első feltétele már hiányzikA pécsi kir. Ítélőtábla: Igaz ugyan, hogy az ily hibás házasfél is követelheti, hogy az öt elhagyó házastárs hozzá az együttélés folytatása czéljából térjen vissza, de csak abban az esetben, ha korábbi viselkedésével ellentétben, oly magaviseletet tanusit, amely a jogosan távozott házastársban azon feltevés megérlelésére alkalmas, hogy a korábbi kötelességsértö viselkedés ismétlődni nem fog; az közismert dolog, hogy a részeges, kicsapongó természet egyik vagy másik házastársban a viszálykodások, örökös czivódások, sértegetések okozója szokott lenni; midőn tehát felperes ahelyett, hogy alperest kérlelte volna s beigazolta volna, hogy ezen korábbi magatartásában előnyös változás áll be, ellenkezőleg alperest becsületében érzékenyen sértette, mely sértés miatt őt a lengyeltóti kir. járásbíróság, a csatolt iratok tanúsága szerint meg is büntette, alperes joggal tarthatott attól, hogy éppen azok az okok, melyek miatt férjétől távozni kényszerült, ismétlődni fognak s igy alperes olyannak sem tekinthető, mint aki a birói felhívásnak igazolatlanul nem tett eleget; tehát felperes keresetének a H. T. 77. §-nak a) pontjára fektetett második feltétele, vagyis a kereset egész alapja hiányzik. A házasság felbontva nincs ugyan, de a pervesztes felperes (férj) a költségben mégis marasztalandó volt, mert alperes, aki vagyontalan s a közös kiskorú gyermekeket tartja, méltányosan nem terhelhető azzal, hogy ugy a saját, mint kiskorú gyét-