Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

Házasság felbontása 107 mekei tartási költségein felül, a pernek saját képviselőjével szemben viselendő költségeit is viselje, egyébként is módjában áll felperesnek még ezután is nejét biróságon kivül megkérlelni, őt a hazatérésre bírni, amikor is attól, hogy a költséget egymaga viselje, önként szabadul. A m. Mr. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokai alapján helybenhagyja. (1909 október 6-án 2001. sz.) Az a tény, hogy felperes a házasság megkötése előtti időben történt nemi közösülésből folyólag a házasság tartama alatt törvénytelen gyermek eltartásában marasztalva lett, mint a házasságkötés előtti időben történt tény eredménye, alperes távozásának és a visszatérés megtagadásának jogos indokául nem szolgálhat. A nőnek férjét lakhelyére követni jogszabályszerű kötelessége; az a körülmény, hogy a férj gyakran változtatja lakhelyét, a nő e kötelességét meg nem szünteti. (C. 1909 október 19-én 3221.) Felbontatott a házasság, mert a nő társadalmi állásával és vagyoni viszonyaival arányban nem álló fényűző pazar módon öltözködött, könnyelműen vásárolt össze sok mindenféle árut, ezek vételárát nem fizette, annyira, hogy a kereskedők, akiknél vásárolt, csak férje, a felperes Írásbeli engedélyére vagy készpénzfizetés ellenében adtak neki árut. Ez a vásárlási szenvedélye oly fokú volt, hogy alkalimu, volt arra. mikép férjét, aki tisztán és kizárólag birói illetményeire van utalva, az anyagi romlásba juttassa. Alperesnek a házassági együttélés során tanusitott viselkedése olyan volt, hogy az által a háztartási kötelességet súlyosan megsértette és hogy az az erkölcsi kapocs és kölcsönös bizalom, amely a házasságnak az alapját képezi, a perfelek között teljesen megszűnt, úgyannyira, hogy a felek egyéniségének és életviszonyainak figyelembevétele mellett, a biróság arról győződött meg, hogy a felmerült okok következtében a házassági viszony annyira fel van dúlva, hogy a felbontást kérő felperesre nézve a további életközösség elviselhetetlenné vált. Minthogy pedig a hat hónapi különélés nem vezetett kibékülésre és ahoz remény a felperes részéről ezentúl sem mutatkozik: a kir. törvényszék a peres felek között fennálló házasságot az 1894: XXXI. törvényezikk 80. §-ának a) pontja alapjában felbontandónak és alperest a 85. §. alapján vétkessé nyilvánitandónak találta. Bár nőtartási dij alperest, tekintettel arra, hogy vétkessé nyilváníttatott, a H. T. 90. §-a értelmében, nem illetné, úgyde mivel felperes a 21601 907. P. számú jegyzőkönyv szerint havi 40 korona nőtartási diinak a fizetésére önként vállalkozott, az ité-