Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Btk. 247. §. 9i való csábítást, már a nyelvtani magyarázat kellően indokolja a határozatot. De támogatják a határozatban kifejezésre jutott értelmezést a Btk. magyarázatának egyéb eszközei is. A törvény 247. §-ához irt és annak összes rendelkezéseire kiterjedő indokolás kifejti, hogy a törvényhozás a kerités közönséges eseteiről jogpolitikai okokból nem kivánt intézkedni, de a kerítésnek „legsúlyosabb és legbotrányosabb" nemeit mégis büntetendőknek kell nyilvánítania. Ilyeneknek tekintette pedig a 247. §. második bekezdésének eseteit azért, mert tetteseik oly személyek, akik ,,a törvény, illetőleg hatóság bizalmánál fogva" reájuk ruházott hatalommal visszaélve, követik el a kerítést, bizonyos tehát, hogy az indokolás szerint a Btk. 247. §-ának második bekezdésében említett személyek az első bekezdésben körülirt tényállás megvalósításával szintén kerítést követnek el. A törvényhozásban lefolyt vita során nem is történt nyilatkozat, mely arra mutatna, hogy a 247. §. második bekezdését bárki is nem a kerítésre értette volna. De a határozattal elfogadott magyarázat mellett szól a szóban levő szakasz törvényszerkezeti elhelyezése is. Ha ez a törvényhely a paráználkodás (stuprum) esetéről akart volna intézkedni, ennek természetszerűen nem az egész más jellegű kerítéssel (lenociummal) kapcsolatban lett volna helye, hanem a 236. §-al összefüggően kellett volna történnie, mert ez tárgyazza a közönséges stuprumnak törvényünk szerint büntetendő egyedüli esetét; aminthogy a törvény második részének XIV. fejezete a büntetés alá eső közösülés és fajtalanság összes eseteiről különállóan intézkedik (232—246. §§.) és csak ezek után rendelkezik a szemérem elleni többi cselekményekről (a kerítésről 247. §., a szemérem elleni vétségekről 248., 249. §§.) Végül nem hagyható figyelmen kivül, hogy az ellenkező magyarázat elfogadása mellett a 247. §. második bekezdésébe ütköző közösülés vagy fajtalanság oly következményekkel járna, amilyeneket törvényünk a tiltott közösülés vagy fajtalanság legsúlyosabban büntetett eseteihez sem füz. Alig ugyanis a 235. §-ban meghatározott, tíztől tizenöt évig, illetőleg öttől tiz évig terjedhető fegyházzal büntetendő erőszakos nemi közösülés és szemérem elleni erőszak esetében a gyám, gondnok, tanitó, nevelő vagy felügyel") büntetlen marad, ha a bűnvádi ítélet kihirdetése előtt a sértettel házasságra lép (240. §.), addig ugyanazon személvek még házasság esetén sem menekülnének, ha a közösülést, illetőleg fajtalanságot erőszak nélkül követik el. A jogérzetet mélyen sértő ilyen czélzatot a törvényhozóról feltételezni nem lehet. Ha a 247. §. másodikbekezdését a stuprum minősített eseteire is értette volna, kiterjesztette volna a 240. §. mentességét a sokkal enyhébb tényállásra is. Ebből is arra kell következtetni, hogy a törvényhozó a 247. §. második bekezdésében csupán a kerítésről (lenociumról) kivát intézkedni. Mindezekhez képest a fenti határozatát kellett hozni. (1908. febr. 28.) = E jogállapoton a Bn. sem változtatott.