Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

90 Btk. 247. §. fenti büntetés kiszabásánál a törvényben megállapított büntetési tételt nem tartotta meg, minélfogva az elsőbirósági ítéletnek kérdéses felebbezett részét megsemmisíteni, és vádlottat bűnössége fokához képest, a Btk. 91. §-ának alkalmazásával az elsöbirói ítélet kelte (1907. deczember 7.) napjától számítandó tizenöt évi fegyházzal büntetni kellett. C.: A Btk. 237. §-ában foglalt rendelkezés szerint abban az esetben, ha az erőszakos nemi közösülés büntette a sértettnek halálát okozta, a büntetés életfogytig tartó fegyház, ha pedig a büntetés kiszabásánál a Btk. 91. §-a alkalmaztatott, az esetben a most idézett törvényszakasz 2. bekezdése értelmében az életfogytig tartó fegyház tizenöt évre változtatandó át; s a jelen esetre vonatkozóan a törvény nem tesz különbséget arra nézve, hogy a Btk. 237. §-ában foglalt eredmény bevégzett, vagy csak megkisérlett nemi közösülés által jött-e létre. Akkor tehát, mikor a T. vádlott fegyházbüntetését a Btk. 91. §-ának alkalmazásával tizenöt évben állapította meg, a törvényben vont határokat megtartotta. De nem alkalmazta tévesen a büntetőtörvény rendelkezését akkor sem, midőn a büntetés kimérése alkalmával a Btk. 92. §-át nem alkalmazta, mert vádlott javára megállapított az az enyhítő körülmény, hogy vádlott beismerésben van, a terhére fennforgó azzal a súlyosító körülménynyel szemben, hogy vádlott hasonló cselekményért már büntetve volt, nem tekinthető oly nyomatékosnak, hogy annak alapján a büntetés kiszabásánál a Btk. 92. §-ának alkalmazása indokolt lenne. (1907. július 2. 6235. sz.) Btk. 247. §. 169. Az önmaga számára való csábítás nem büntetendő. C.: (89. döntv.) A Btk. 247. §-ának második bekezdése nem alkalmazandó az ellen, aki a gyámságára, gondnokságára, nevelésére, tanítására vagy felügyeletére bízott személyt arra csábítja, hogy nemileg vele közösüljön vagy nemi avagy természetelleni fajtalanságot vele kövessen el. A Btk. 247. §-ának első bekezdése a minősített kerítés esetéről intézkedik, büntetvén azon szülőt, ki gyermekét mással nemi közösülésre, illetőleg fajtalanságra csábítja. Ugyanezen szakasz második bekezdése kiterjeszti a büntetendőséget azokra, kik az elcsábított személylyel a szülői hatalmat utánzó vagy helyettesítő viszonyban állanak. A két bekezdés között az értelmi kapcsolatot a nyelvtani visszamutatás fejezi ki; a második bekezdés ugyanis azon gyámot, gondnokot stb, rendeli büntetni, aki a hatalmában levő személyt csábítja „ezen cselekményre". A törvény értelmezésénél elsősorban alkalmazandó grammatikai magyarázat tehát arra az eredményre vezet, hogy a szakasz második bekezdése — a cselekvő és szenvedő alanyoktól eltekintve — ugyanazon tényállást nyilvánítja büntetendőnek, amelyről az első bekezdés szól: a minősített kerítést. Minthogy pedig a kerítés fogalma kizárja az önmaga részére