Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Btk. 237. §. 89 C.: A vádbeli cselekmény lényeges alkatelemét az képezi, hogy a nemi közösülés életkorának 14-ik évét be nem. töltött tisztességes leányon követtessék el. Ennek ellenére az alsóbbfoku bíróságok Íté­letei megállapításokat nem tartalmaznak, sem arra nézve, vájjon a vádlott sértett kora tekintetében tévedésben lehetett-e? sem pedig a sértett leány tisztességes voltára vonatkozólag. Minthogy pedig ennek a két lényeges körülménynek a meg­állapítása nélkül a büntető törvény megfelelő rendelkezése helye­sen nem alkalmazható, ennélfogva 'mindkét alsóbbfoku bíróság íté­letét megsemmisíteni és a törvényszéket oda utasítani kellett, hogy annak a két körülménynek a megállapítása végett, vájjon mennyi­ben fel meg a valóságnak vádlott ama védekezése, hogy ő a sér tett korára nézve tévedésben volt, valamint a sértett személyének tisztességes voltára vonatkozólag, a kellő adatokat szerezze be s ennek megtörténte után járjon el szabályszerűen, illetőleg hozzon uj határozatot. (908. január 28. 636. sz.) Btk. 237. §. 168. A 237. §-ban foglalt delictum complexum esetén, ha csak egy cselekmény is bevégeztetett, a kísérleti enyhítés nem alkal­mazható. Sch. R. vádlott a hétéves G. V.-t a Cserna-hid melletti füzesbc vezette, ott a kis leányt lefektette s ruháját felhajtotta, hogy azzal nemileg közösüljön, de mivel a füzesen átvezető gyalogúton egy román parasztember áthaladt s a kis leány akkor kiabálni akart, a vádlott a felfedezéstől való félelmében a kis leány száját egyik kezé­vel befogta, mig a másik kezével a leányka kezeit fogta le s a kar­jával a leány torkára is nehezedett, mig a román parasztember távolaíbb haladt, amiközben ondója elfolyt. Ekkor a leányt eleresztve észlelte, hogy az hörgött, mire a gyermeket ott hagyva, sietve hazament és csak este hallotta, hogy a leányka meghalt. A boncz­jegyzőkönyv adataira alapított szakvélemény szerint: a hét év körüli G. V. halálát fuladás okozta, az orr és a száj körül karczolás nyomai találtattak, a szeméremtestbe behatolás nem történt, csupán a jobb czombhajlástól a hüvely előcsarnokáig terjedő és erőszak­tól eredő véraláfutást konstatál, mely külerőszak, valószinübben emberi kéz, mint hímvesszőtől eredhetett. A tsz. ítélete szerint e cselekmény a Btk. 232. §-ának 1. pontjában meghatározott erősza­kos nemi közösülés bűntettének a 65. §. szerinti, de a 237. §. szerir büntetendő kísérletét alkotja. Temesvári T.: A Btk. 237. §-a akként rendelkezik, hog> az erőszakos nemi közösülés büntette, már most akár befejezett cselekményről, akár ennek kísérletéről van szó, életfogytig tartó fegyházzal büntetendő és azért a büntetés, még a Btk. 92. §-ának az alkalmazása esetén is, az idézett szakasznak 2. bekezdése értel­mében 10 évi fegyházbüntetésnél enyhébb nem lehet és igy nyilván­való, hogy a törvényszék akkor, mikor a Btk. 237. §-a alapján, hivatkozással a 66. §-ra, vádlottat csak hét évi fegyházra Ítélte, a

Next

/
Thumbnails
Contents