Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

6o Btk. 82., 89., 90. §§. 108. Becsületsértéssel szemben becsületsértés nem védelmi eszköz. C: Bár nem vitatható annak az álláspontnak helyessége, hogy a férjnek jogában áll a nejét az őt ért támadásokkal szemben megvédelmezni, ámde másrészt bizonyos az, hogy a védelmi eszközök is csak olyanok lehetnek, amelyek a törvény rendelkezéseivel ellentétbe nem jönnek. A jelen esetben azonban az lévén megállapítva, hogy ez a vádlott meggyalázó kifejezésekkel illette M. B.-t és pedig három héttel azután, amikor neje az állítólagos sértést szenvedte, a sértésnek önkényes megtorlását pedig a törvény védelmi eszköznek nem tekinti. (1908. ejanuár 29. 668. sz.) Btk. 82. §. 109. Hatósági minőség nem tudása. C.: A Btk. megfelelő rendelkezése nem alkalmazható, mert a tábla ítéletéből nem tűnik ki, hogy a tábla valónak fogadta el a törvényszék ítéletének összes ténybeli megállapításait, különösen pedig azt, hogy bár B. M. a vádlottakat a sértett éjjeli őri minőségérc figyelmeztette, mindamellett a vádlottak a sértettet tovább bántalmazták; ennek vagy más megfelelő tényeknek hiányában pedig nem dönthető el az a lényeges kérdés, hogy a vádlottak a sértett éjjeli őri minőségét a tett elkövetésekor tudták-e? (1908. május 14. 3724.) Btk. 89. §. 110. Csak enyhitő körülmények alapján lehet a büntetés kisebb foku. C.: Az esküdtbíróság ítéletének a büntetés mértékére vonatkozó indokolása szerint az esküdtbíróság „sem enyhitő, sem sulyositó körülmények fenforgását nem látta ugyan, mégis a büntetés kiszabásánál tekintettel volt a bűnösség kisebb súlyára". Ebben ellenmondás van, mert a bűnösség csakis enyhitő körülmények mellett lehet kisebb sulyu, helyesen kisebb foku. (1907. szept. 11. 7346.) Btk. 90. §. in. Összbüntetés kiszabásánál a halmazat nem sulyositó körülmény. C: M. J. vádlott az esküdtbíróság ítéletében valóknak elfogadott tények szerint a gyújtogatás bűntettét egyik eseben az által követte el, hogy M. V.-nek szabad téren fekvő nagyobb mennyiségű terménykészletét, t. i. 734 K értékű szénakazlát, másik esetben pedig az által követte el, hogy L. I.-nak szabad téren fekvő nagyobb mennyiségű terménykészletét, t. i. 256 K értékű szalmakazlát éjjel szándékosan felgyújtotta. Az ekként elkövetett gyújtogatás bűntettére a Btk. 422. §-a szerint a törvény 5—10 évig terjedhető fegyházbüntetést határozott, melynek leghosszabb tartama, minthogy a Btk. 96. §-ában körülirt az az eset forog fenn, hogv a vádlott ugyan-