Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Btk. 79. §. 59 volt. Téves azonban a kir. táblának a cselekmény beszámítására alapul szolgált az az álláspontja, hogy a megtámadott személy a jogos védelemnek csak azt a módját alkalmazhatja, mely a támadásban részt nem vevő személyeket nem veszélyezteti; téves pedig .azért, mert a Btk. 79. §. r. bekezdése szerint a jogos védelem a cselekmény beszámithatóságát általában kizárja; a törvény alapján tehát nem követelhető, hogy a megtámadott személy, midőn a támadás az ő testi épségét vagy éppen életét közvetlenül veszélylyel fenyegeti, a támadáson bár kivül álló más személyeknek hasonló javaira figyelemmel válaszsza meg a támadás elhárítására szükséges védelem módját s esetleg mellőzze a talán egyedüli czélhoz vezető és ennélfogva a szükség határán mindenesetre belül maradó védekezési módot. Ezt a törvény még azon esetben sem követelheti, ha a közvetlen életveszély nem másoknak jogtalan cselekményéből, hanem más körülményből, de szintén vétlenül származott; ezen esetben sem bünteti nemcsak a gondatlanságiból, hanem még a szándékosan elkövetett cselekményt sem, ha a veszély más módon elhárítható nem volt. (Btk. 80. §.) (1907. május 15. 4774.) 107. Jogos védelem határainak zavarodottságból történt tulhágása. U. P., mint napszámos, U. I. szőlőjében dolgozott; megittasodva, a bimbók leverésével kárt okozott, amiért U. I. a szőlőből kiparancsolta; U. P. e felett felháborodva, kapát fogott U. I.-ra, de K. I. kikapta azt a kezéből; ezután U. I. és K. I. kivezették U. P.-t a szőlő szőlő szélére, itt U. P. megfogta U. I. nyakán az inget, K. I., Sz. G. és U. I. azonban kiszabadították a kezéből U. I.-t s visszaindultak a szőlőbe. U. P. követni akarta őket, U. I. azonban egy ka'róval visszalökte; U. P. ekkor egy hosszú karót tört ki s azzal ismételten ütést mért U. I.-ra, egyik ütés U. I.-nak jobb kezét találta s rajta 20 napon tul gyógyuló sérülést okozott; e közben U. I. egy karóval sietett atyja U. I. védelmére, U. P.-t ütötte s a földön fektében is még kettőt-hármat ütött reá, miáltal rajta szintén 20 napon tul gyógyuló testi sértéseket ejtett. C.: E tények szerint U. P. nemcsak töblbször ismételve intézett támadást U. I. személye ellen, hanem őt súlyosan bántalmazta is és pedig jogtalanul, mert U. I.-nak, mint munkaadójának joga volt U. P.-t, mint ittas, kártevő munkást eltávolítani, U. I. tehát az atyja személye ellen intézett jogtalan és közvetlen megtámadás elhárítására szükségessé vált védelem állapotában ütötte le U. P.-t. Igaz ugyan, hogy a szükség határát tulhágta azzal, hogy U. P.-t a földön fektében is ütötte, de mivel U. P.-nak már kétszer elhatározott s újból megismételt, az utóbbi alkalommal már súlyos bántalmazással is járt támadása által, a megtámadott és súlyosan bántalmazott személyhez való gyermeki viszonyánál fogva, természetszerűen megzavarodva, a védelem szükségének határát rögtönösen kellőképpen nem mérlegelhette: cselekménye miatt a Btk. 79. §-ának 3. bekezdése értelmében nem büntethető. (1908. ápr. 15. 2934. sz.)