Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

58 Btk. 79. §. a butorszállitó kocsit a vádlott ellenzése daczára ennek udvaráról el akarta szállíttatni s mikor a vádlottat akadályozta abban, hogy megtámadott jogainak védelmére rendőrt hívjon; végre, hogy a vádlottnak a vád alapjául szolgáló tette a vagyon elleni intézett fenyegető jogtalan és közvetlen támadásnak elhárítására szükséges volt, mert csak a tett elkövetése után jutott abba a helyzetbe, hogy a rendőr segélyét igénybe vegye. Mindezekhez képest vádlott a vád alapjául szolgáló tettet a saját megtámadott vagyona védelmében követte el. (1907. évi május 31-én. 5296. sz.) 105. Harmadik érdekében kifejtett jogos védelem czimén egymáson kölcsönösen okozott testi sértés. V. J. megtámadta H. F.-t és rajta testi sértést okozott. A dulakodás közben a helyszínére érkezett V. J. fia V. A., ki H. F. ellen atyja védelmében támadólag fellépett. Akkor odaérkezett H. F.-né és férje védelmében V. A.-n ejtett testi sértést. V. A. a maga védelmében pedig H. F.-nén okozott testi sértést. C: Minthogy V. J. nem valamely jogtalan és közvetlen megtámadás elhárítására szükségessé vált védelem állapotában bántalmazta H. F.-t és ejtette rajta a súlyos testi sértéseket; ellenben H. F.-nének a férjét szintén bántalmazó V. A.-lal szemben kifejtett tevékenysége a férje további bántalmazásának elhárítása végett szükséges volt; de viszont az előzményeket nem ismerő V. A. is a cselekménye jogosságának védelmében védte magát a reá támadt H. F.-nével szemben: a semmiségi panaszokat mint minden irányban alaptalanokat a Bp. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében el kellett utasítani. (1908. február 26-án. 1514. sz.) 106. Habár a jogos védelem folytán nem a támadó szenved is sérelmet, nincs büntetendő cselekmény. Vádlottat egy kávéházban három egyén megtámadta, kettő széket emelt reá; a vádlott, hogy a támadást elhárítsa, nyitott késsel maga körül hadonászott s a véletlenül mellette elhaladó sértettet mellbe szúrta, rajta több hónapig tartó sérülést ejtvén. E tényállás alapján a kir. tábla annak megállapítása mellett, hogy a vádlott megtámadóival szemben jogosan védekezett, a vádlottat bűnösnek ítélte a gondatlanság által elkövetett súlyos testi sértés vétségében, abból az indokból, mert oly helyen, hol a támadókon kívül mások is vannak, a megtámadott személy a jogos védelemnek csak azt a módját alkalmazhatja, mely a támadásban részt nem vevő személyeket nem veszélyezteti; midőn tehát a vádlott a támadáson teljesen kivül álló sértettet, — bár nem szándékosan — megszúrta, oly gondatlanságot követett el, melyet kellő átlagos figyelem mellett kikerülhetett volna. C: A kir. táblának az a megállapítása, hogy vádlott a megtámadóival szemben jogosan védekezett, helyes, mert a támadás jogtalan volt, az a vádlott személyét már egészen közvetlenül fenyegette s annak a támadók távoltartásával való elhárítására vádlottnak az a tette, hogy a nyitott késsel maga körül hadonászott, szükséges