Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Btk. 76., 79. §§. 57 eredménynek előreláthatósága oly értelemben, hogy a cselekményéből efféle jogsérelem állhat elő. Btk. 76. §. 102. Részegség. C.: Azon tényekből, hogy a sértett padjára keskeny, rozzant létrán kellett felmenni és vádlott erre képes volt, továbbá, hogy a padon kerestetvén, az elől ugy elrejtőzködött, hogy alig volt feltalálható, a T. helyesen vonta le azt a következtetést, hogy vádlott akkor, amikor a vádbeli tettet elkövette, ital élvezete által előidézett öntudatlan állapotban nem volt. (1907. deczembet hó 10.-én 9485.) 103. Házasságtörés miatti felindulás. C: Midőn B. S.-né vádlott az istállóban a férjét a sértettel egy ágyban fekve találta, vádlottnak lelkében a családi élet nyugalmának ez a megrontása és elvesztése oly nagyfokú felindulást és elkeseredést okozott, hogy ennek folytán vádlottnak elmebeli tehetsége meg lett zavarva. Ebből helyesen következtette a tábla, hogy vádlott e miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem birt; tekintve, hogy ily esetben a Btk. 76. §-a szerint a cselekmény vádlottnak be nem számitható: a tábla nem tévedett, midőn vádlottat ez alapon a Bp. 326. §-ának 3. pontja alapján felmentette. (1908. június 9-én. 4424. sz.) Btk. 79. §. 104. Jogos védelme a vagyonnak. H. M. vádlott H. N.-nel butorszállitó vállalatra társas viszonyba lépett, de mielőtt a közös üzletet megkezdették volna, öszszekülönböztek s ennek folytán H. M. vádlott a közösen vásárolt butorszállitó kocsit nem akarta kiadni H. N.-nek, ki megbizta Sz. főmagánvádlót, hogy öt munkással menjen a vádlottnak lakására s a butorszállitó kocsit — a vádlott akarata ellenére is — hozassa el onnét, Sz. főmagánvádló ez utasítás folytán megjelent H. M. lakásán s ennek tiltakozását figyelmen kivül hagyva, utasította embereit, hogy a butorszállitó kocsit az udvarból az utczára húzzák ki. Midőn H. M. vádlott távozni akart, hogy segítségére rendőrt hívjon, a főmagánvádló vádlottat ebben akadályozta. Vádlott ekkor főbe ütötte íőmagánvádlót és miután a főmagánvádló az ütés következtében összeesett, a vádlott elsietett s az esetet P. rendőrnek bejelentette. C: Ezekből a valóknak elfogadott tényekből kétségtelen, hogv H. N. jogtalanul rendelkezett, midőn ahelyett, hogy a közte és a vádlott közt fenforgó vitás kérdésnek az eldöntését a bíróságra bízta volna, a íőmagánvádlót utasította, hogy a részben a vádlott tulajdonát képező s ennek birtokában levő butorszállitó kocsit a vádlott akarata ellenére is attól elhozza; hogy a főmagánvádló fenyegető, jogtalan és közvetlen támadást intézett a vagyona ellen akkor, mikor