Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Btk. 75- §• fogva, mint szándékos cselekmény rovandó fel, arra tehát a Btk. 310. §-a nem nyerhet alkalmazást. (1908. jan. 23. 548.) 100. Szándék lopásnál. Vádlott, ki már három izben lopás miatt büntetve volt, a sértettel és még két útitársukkal együtt egy kocsin utazott, miközben felhasználva a sértettnek ittas állapotát, annak birtokából és beleegyezése nélkül 100 korona készpénzt elvett attól, a nélkül, hogy erről társainak szólott, vagy ezek a pénz elvételét észrevették volna. Midőn a sértett pénzének hiányát tapasztalta és rendőr jelenlétében útitársait a pénzének visszaadására felszólította, a vádlott ugy viselkedett, mint aki az egész dologról mit sem tud és megmaradt eme közönyös viselkedésében, habár őt és a többi útitársakat a rendőr is a pénz visszaadására felhivta; végre a sértett birtokából elvett 100 koronából 80 koronát csak a gyanúba vett B. B.-nak a rendőrkapitány hivatalba történt felkisértetése és megmotoztatása után küldött fel az emiitett hivatalba. C.: Minthogy ezekből a tényekből, a vádlottnak ama védekezésével szemben, hogy csupán azért vette el a sértett pénzét, hogy ez teljes ittas állapotban azt el ne dorbézolja, vagy hogy azt tőle el nc lophassák, helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy a vádlott eltulajdonításra irányzott czélzattal vette el a sértett beleegyezése nélkül annak birtokából a pénzt, a vádlottnak ez a tette pedig bűncselekmény: ennélfogva a semmiségi panaszt, mint alaptalant, a Bp. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében el kellett utasítani. (1908. február 11-én. 1028. sz.) 101. Gondatlanság. C.: A gondatlanság alatt az akaratnak olyan cselekményre vagy mulasztásra való elhatározását kell érteni, amelynek törvénybe ütköző jogellenes eredményét a tettes nem vette ugyan tudatába, annál kevésbbé czélba, de annak vagy olyféle eredménynek bekövetkezését, minő a magatartása folytán valósággal bekövetkezett, kellő figyelem és megfontolás mellett előreláthatta és más magatartással el is háríthatta volna. Vádlott pedig — miként a tábla helyesen állapította meg — kellő óvatosság és körültekintés mellett előreláthatta, hogy nemcsak a saját, hanem a M. J. kocsiján ülő testi épségét is veszélyezteti, ha a kocsiját a M. fogata által nem engedi elkerülni, hanem a lovait megeresztve azzal versenyre kel, mert a kocsijába fogott fiatal lovai ennek következtében megvadulhatnak, őt elragadhatják, a kocsiját feldönthetik, s ez által a kocsin ülők valamelyikének testi épsége csorbát is szenvedhet, miként ez a valónak elfogadott tényállás szerint be is következett. Vádlottnak vádba vett cselekményében tehát megvalósult a büntetendő gondatlanságnak mindkét eleme, egyrészről a vigyázatlanság a cselekvésben, vagyis az adott körülmények által parancsolt gondosság és körültekintés elmulasztása, másfelől a bekövetkezett