Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

k. 74-, 75- &§• 55 sát az egyik vádlottra nézve igenlően, a másikra nézve pedig tagadóan döntötte el, nem homályos és nem is mond ellent önmagának. (1907. jun. 27. 6168.) Btk. 74. §. 98. Az idegen tettes cselekménye a Btk. 279. §-a alapján, a házastárs-segéd cselekménye pedig a Btk. 280. §-a alapján minősítendő. Kecskeméti tsz., mint eb.: Miután az esküdtek, P. I. vádlottat illetőleg a hozzájuk intézett arra a kérdésre: ,,Bünös-e P. I. vádlott abban, hogy Zagyvarékáson 1907. évi május hó 14—15. közötti éjjelen, B. J. szándékosan, de szándékát nem előre megfontolva, lövésekkel megölte?", hétnél több szavazattal ,,igen"-nel; özv. B. J.-né vádlottat illetőleg pedig a hozzájuk intézett arra a kérdésre: ,,Bünös-e özv. B. J.-né vádlott abban, hogy P. I. vádlott bűntettének elkövetését szándékosan előmozdította, vagy könnyítette azzal, hogy P. L-t az 1907. évi május hó 14—15. közötti éjjelen zárt lakásukba bebocsátotta?" hétnél tölbb szavazattal ,,igen"-nel, arra a kérdésre végül: a körülirt bűncselekmény elkövetésekor özv. B. J.-né vádlottnak házastársa volt-e a megölt Bán János?" hétnél több szavazattal igen-nel határoztak; a törvényszék mint esküdtbíróság: P. I. vádlottat bűnösnek mondja ki a Btk. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés bűntettében, mint tettest, özv. B. J.-né vádlottat pedig bűnösnek mondja ki a Btk. 279. §-ába ütköző s a Btk. 280. §-a szerint minősülő házastárson elkövetett szándékos emberölés bűntettében, mint a Btk. 69. §-ának 2. pontja szerint való bünsegédi bűnrészest. C. hh. (1908. febr. 6. 913.) Btk. 75. §. 99. Aberratio ictus. Vádlott V. J.-hez arra irányuló szándékkal vágott egy üvegpalaczkot, hogy annak testét bántalmazza; a palaczk azonban az ütődés folytán eltörött s annak egyik szilánkja a közelben ülő N. J. balszemébe repült s azt ugy megsértette, hogy ennek következtében a nevezett sértett 8 napon tul, de 20 napon belül gyógyuló testi sérülést szenvedett. C.: Minthogy oly esetben, midőn a tettes mást sértett, mint akit sérteni akart, a tettes felelőssége akként állapítandó meg, mintha ő a büntetendő cselekményt az ellen a személy ellen követte volna el, a kinek a bántalmazását valójában czélba vette: annálfogva a N. J. által fentebbi módon szenvedett súlyos testi sértés vádlott terhére, ennek más testének bántalmazására irányuló szándékánál