Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Btk. 70. §. 53 K. G.-ral szemben felhasználta, Sch. M. és B. J. vádlottak pedig a szóban levő elismervényt, tudva annak hamis voltát, mint tanuk előttemezték, miáltal azt teljes bizonyító erejű magánokirattá emel­ték, s igy Cs. L. vádlott bűncselekményének elkövetését vele előze­tesen egyetértve elősegítették >és könnyítették. (1907. jun. 27. 6163.) Btk. 70. §. 92. Aki nemcsak előttemezte a hamis okiratot, hanem másnak használat végett átadta, tettestárs. C: P. B. J. a bűnjeles adásvevési szerződésre P. P nevét eladói minőségben ennek beleegyezése nélkül, azonban V. G. tudtával és előzetes egyetértésével aláirta, V. G. vádlott pedig mint ügyleti tanú az adásvevési szerződésen P. P. névaláírásának valódiságát saját ne­vének aláírásával tudva hamisan bizonyította s az ekként kiállított hamis adásvevési szerződést L. A. és L. T. vevőknek átadta, és igy arra használta, hogy P. P. ellenében a szerződés tárgyát képező erdő- legelőilletőségre vonatkozó jog megszűnte bizonyittassék: an­nálfogva V. G. vádlott cselekménye a Btk. 401. §-ába ütköző ma­gánokirathamisitás tényálladékát kimeríti. (1908. évi január hó 23. 552. sz.) 93. Társtettes sz. emberölésben, ki a megölt kezeit leszoritotta. C.: Az esküdtbíróság az esküdtek határozata alapján azt a tényt fogadta el valónak, hogy Cs. L. vádlott P. J.-et özv. P. J.-né vádlottal együtt és közösen, szándékosan, de előre meg nem fontolt szándékkal oly módon ölte meg, hogy míg Cs. L. vádlott a P. J. ke­zeit leszorítva tartotta és igy őt védelemre tehetetlen állapotba he­lyezte, addig özv. P. J.-né vádlott P. J.-nek a nyakát a bűnjeles zsi­neggel többszörösen körülcsavarta, a zsineget összeszorította és megkötötte, minek következtében P. J. megfuladt. Cs. L. tehát e tényállás szerint közvetlen erőszak kifejtésével működött közre P. J.-nek szándékos, de előre meg nem fontolt meg­ölésében, midőn annak kezeit leszorítva, őt védelemre képtelen álla­potba helyezte, következéskép társtettesi cselekedetet vitt véghez P. J. megölése körül. A törvényszék, mint esküdtbíróság tehát nem alkalmazta téve­sen a törvényt abban a kérdésben, hogy Cs. L. terhére rótt cselek­ményt hogyan kell minősíteni, midőn ezt a vádlottat, mint a Btk. 70. §-a szerinti tettestársat mondotta ki bűnösnek a szándékos em­berölés bűntettében. (1907. évi deczember hó 5-én. 9347. sz.) 94. Társtettes, ki csalásnál a megtévesztésben résztvesz. C.: Hivatalból figyelembe veendő semmiségi ok nem észlelte­tett; mert bár H. P. és V. F. vádlottak elkövetési cselekedetet haj­tottak végre az alsóbbfoku bíróságok által valónak elfogadott azon tényükkel, hogy sértettet ők is hitegették, hogy neki J. I. a 200 ko­ronáért valóban fog adni háromszor annyi felhasználható hamis

Next

/
Thumbnails
Contents