Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Btk. 69. §. V. M.-né vádlottat, noha a vádba vett tettet a férje felbujtása folytán el is követte, a legjobb meggyőződésük szerint még sem tartották bűnösnek, mert a részéről valamely büntethetőséget vagy beszámithatóságot kizáró okot láttak fenforogni. (1908. ápr. 9. 2767.) Btk. 69. §'. 2. p. 88. Segély közokirathamisitásnál. C: Vádlott U. Sz. ama cselekményének elkövetését, hogy a Romániából csempészett 10 drb. ökörről 5 drb. hamis járlatot állított ki, szándékosan előmozditotta azáltal, hogv lejárt járlatokat adott át és a járlatok kiállításánál szükséges adatokat bemondotta, miáltal a kiállítást megkönnyítette. Minhogy pedig ez a ténymegállapítás magában foglalja azt is, hogy vádlottnak e ténykedése az U. Sz.-dal való előzetes megegyezésen alapult és nyilvánvaló, hogy ugy az államra, mint egyesekre a hamisításokból jogsérelem háramolhatott: ezek szerint a vádbeli tett a Btk. 391. §-ába ütköző közokirathamisitás bűntettében való, a Btk. 69. §-ának 2. pontjában meghatározott bünrészesség összes alkatelemeit kimeríti. (1907. május hó 22-én. 5039. sz.) 89. Segítés nöragadásnál. C.: G. Zs. vádlott a sértett segítségére siető K.-né kezeit lefogta és fogva tartotta mindaddig, amig K. Sz. a sértett leányt a kocsira fel nem dobta, ebben a tényben pedig nem foglaltatik bent ennek a vádlottnak olyan cselekménye, amely szerint a, nőnek hatalomba kerítését végezte volna, hanem csak előmozditotta és megkönnyítette K. Sz. vádlottnak a cselekmény végrehajtását, és cselekménye a bünsegédség határait nem lépte tul. (1907. jun. 13. 5715.) 90. Segéd testi sértésben, aki bottal kergette a sértettet. C.: Vádlott. K. Gy. vádlottal egyidejűleg érkezve a helyszínére, ott ennek bántalmazóit kérdőre vonta; majd egy bottal felfegyverkezve, K. Gy.-gyel együtt a sértett után futott s ugyanakkor ezt kiáltotta: „kerüljetek elébe, fogjátok meg". Ezekből a tényekből a tábla helyesen vonta le azt a következtetést, hogy K. Gy. fentebb megjelölt cselekményének véghezvitelét vádlott azzal megelőzőleg egyetértve szándékosan könnyítette s a sértettnek a védekezést és az ellentállást megnehezítette. Ezekhez képest vádlottnak cselekménye a K. Gy. terhére rótt, a Btk. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés bűntettében a Btk. 69. §-ának 2. pontja szerint való bünsegédi bünrészességet megállapítja. (1908. február 18-án. 1259. sz.) 91. Elöttemezés okirathamisitásnál segítés. C.: Cs. L. vádlott 805 frtos összeg nyugtázására szolgáló, Budapesten 1903. évi márczius hó 28-ától keltezett elismervényt készített, melynek szövege alá K. G. nevét ennek beleegyezése nélkül aláirta s azt, K. G. előtt, mikor az egy 800 frtos követelésének visszafizetését igényelte, felmutatva: a 800 frtos kötelezettség megszűntének, vagyis 1610 korona megtörtént visszafizetésének bizonyítására