Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

48 Btk. 12., 53. §§. emeltetett; s minthogy a Btk. 12. §-ának rendelkezésénél fogva ablban az esetben, ha a büntetendő cselekmény büntetése az elkövetés helyén enyhébb annál, melyet a magyar Btk. állapit meg, az előbbi büntetés alkalmazandó, miből folyik az is, hogy a magyar büntetőtörvény szerint fegyházzal büntetendő vádbeli cselékmény a Btk. 14. §-ára való figyelemmel fogházzal büntetendő s ehhez képest a Btk. 20. §-ának rendelkezésével összhangban a vádbeli cselekmény csalárd bukás vétségének minősítendő: ezeknél fogva a tábla által a vádlott terhére valónak elfogadott tények és azokból okszerű következtetés utján levont helyes jogi megállapítások figyelembevételével nem a csalárd bukás büntette, hanem anna'k vétsége forog fenn. Azonban vádlott ellen (bűnvádi feljelentés külföldi illetékes hatóság előtt egyáltalában nem, a magyar hatóság előtt pedig csak 1903. évi márczius hó 15-én tétetett, amikor a vádbeli cselekmény elkövetése óta már több mint négy év telt el s ekként a vádbeli cselekmény büntethetősége ugy az uniói csődtörvény 29. §-ának d) pontja értelmében, mint a magyar Btk. 106. §-ának utolsó bekezdése szerint elévült. Ezekkel szemben a koronaügyész által a mai tárgyaláson felhozott az az érvelés, hogy vádlottnak az amerikai államok területéről Budapestre való átköltözés mint szökés a szövetséges államok büntető perrendtartása szerint az elévülést megakasztja, nem vehető figyelembe; mert ez a perrendtartás mint eljárási szabály a magyar biróság előtt ennek a Bp. értelmében lefolytatott eljárásban nem kötelező, a magyar Btk. pedig a szökést az elévülés félbeszakítására szolgáló oknak nem tekinti és még kevésbé jöhet figyelembe a newyorki büntető perrendtartás 143. §-ának rendelkezése, mert az nem arra az esetre vonatkozik, midőn a tettes valamely büntetendő cselekmény elkövetése után, az illető állam területét, ahol a bűncselekmény elkövetve lett, elhagyja, hanem arra az esetre, vonatkozik, ha a terhelt akkor, mikor a büntetendő cselekmény elkövettetik, az államon kivül lenne. Nyilvánvaló tehát, hogy az alsófoku bíróságok a büntetőtörvénynek megfelelő rendelkezéseit nem alkalmazták tévesen, midőn vádlottat a Bp. 326. §-ának 3. pontja alapján a büntethetőséget, helyesen a bűnvádi eljárás megindítását kizáró elévülés miatt a vád alól felmentették s így a Bp. 385. §-ának 1. c. pontjában megjelölt semmiségi ok nem forog fenn. (1907. október 8. 7893. sz.) Btk. 53. §. 3. bek. 80. 15 évi fegyház mellett a pénzbüntetés át nem változtatható. C: Az esküdtbíróság vádlottakat a reájuk a súlyos testi sértés vétsége miatt mellékbüntetésül kiszabott 20 korona pénzbüntetés be nem hajthatása esetére az összbüntetésül kiszabott 15 évi fegyházbüntetésen felül még egy napi fegyházbüntetésre ítélte, holott a Btk. 53. §-ának 3. bekezdése szerint a 15 évi fegyházbüntetés mellett alkalmazott pénzbüntetést nem lehet szabadságvesztésbüntetésre átváltoztatni. (1908. márczius 19. 2169. sz.)