Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

40 Közjog és közigazgatás korona életjáradék be van kebelezve, a panasznak helyet adni és a jelen ítélet rendelkező részében foglaltakhoz képest határozni kellett. (8530/907. P. sz.) g) Hadmentességi dij. 1880: XXVII. t.-cz. 70. A tényleges katonai szolgálatból elbocsátott egyének, abban az évben, amelyben elbocsájtattak, hadmentességi dij fizetésére nem kötelezhetők. Kb.: Az 1880: XXVII. t.-cz. 2. §-ának a) pontja szerint azokra az egyénekre, akik a hivatkozott t.-cz. 1. §-ának 3. pontja alapján bocsáttatnak el, a hadmentességi dij fizetési kötelezettsége a törvényszerű szolgálati idő mindenik évére mondatik kiterjedőnek, mely éveket tudniillik az illető még eltölteni köteles lett volna abban az esetben, ha el nem bocsáttatott volna. A törvénynek ez a rendelkezése kétségtelenné teszi azt, — mint amiképpen ez a magyar királyi pénzügyminiszternek 10,150/1882. számú rendeletében is igy értelmeztetett (Lásd: Pénzügyi Közlöny, 1882. évfolyam 11. szám), — hogy azokra nézve, akiket a katonai szolgálat kötelékéből szolgálati idejük eltöltése előtt, nem annak következményeképen szerzett testi fogyatkozás miatt bocsátanak el és nem keresetképtelenek, a hadmentességi dij fizetési kötelezettségének időtartama, az elbocsátást követő évtől kezdődik és védkötelezettségüknek még hátralévő idejére tart, mert a hadmentességi dij szempontjából minden megkezdett szolgálati év teljes évnek veendő. Mivel tehát az előbbiekben előadottak szerint panaszos az 1903. évi április havában bocsáttatott el: nem szenved kétséget, hogy reá az 1903. évre a hadmentességi dij jogosan kivethető nem volt. (13,389/907. P. sz.) 71. Póttartalékosok hadmentességi dijat nem tartoznak fizetni. Kb.: A bizonyítási eljárás során beérkezett hivatalos adatokból kitetszik, hogy panaszos egészen az 1889. évig nem lett eredetileg a póttartalékba besorozva, hanem csupán mint családi 'körülmények miatt felmentett egyén az 1882: XXIX. t.-cz. 8. §-ában foglaltak szerint a póttartalék nyilvántartásában vezettetett, minek következtében nem szenved kétséget, hogy figyelemmel az 1882. évi XXIX. t.-cz. 16. §-ában foglalt rendelkezésekre, őt erre az időre a szabályszerű időben eszközlendett díjkivetéseknél a hadmentességi dij fizetési kötelezettsége alól mentesnek tekinteni nem lehetett volna. Nem szenved azonban 'kétséget, hogy a póttartalékosok ügye az 1889: VI. t.-cz. megalkotása és életbeléptetése óta lényegében megváltozott. A hivatkozott t.-cz. 38. §-a szerint a póttartalékosok felavattatnak, a 12. és 13. §-ok szerint nyolc heti katonai kiképzésben részesülnek és az 54. §. szerint fegyvergyakorlatra kötelezvék. Figyelemmel erre a lényegében megváltozott helyzetre, nem szenved kétséget az sem, hogy e változás keresztülvitele óta a póttartalékosok (kivéve az idézett t.-cz. 31. §-ában foglaltakat) bár a had-