Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Adóügyek 39 7. §-a pedig világosan kimondotta azt, hogy az 1875: XXII. t.-cz. 2. §-ának 7. pontja alatt emiitett kamatjövedelmek is, ha azok az ,1883: VII. t.-cz. 1. §^ában emiitett pénzintézeteknél elhelyezett tőkéből származnak: a jelen törv., azaz tehát a betéti tőkekamat­adóról szóló 1883: VII. t.-cz. határozatai alá esnek. Ezeknek a tör­yényrendelkezéseknek egybevetéséből tehát egyenesen következik, hogy az 1875: XXII. t.cz. 2. §. 7. pontjában emiitett tőkék kamat­jövedelmei az idézett t.-cz. szerinti tő'kekamat- és járadékadó alól mentesek maradtak ugyan továbbra is, de ezeknek a tőkéknek ka­matjövedelme kétségtelenül szintén adókötelessé vált akkor, ha ezek a tőkék pénzintézetekben való elhelyezés által gyümölcsöztet­tek s ha ennék okából azok az 1883: VII. t.-cz. által behozott és szabályozott betéti tőkekamatadó alá esnek. (25.049/907. P. sz.) f) Alt. jövedelmi pótadó. 1883: XLVI. t.-cz .13. §. 69. Az ingatlan tulajdonosát bekebelezés által is terhelő élet­járadék tiz százaléka az általános jövedelmi pótadóból levonandó. Klb.: Az 1883: XLVI. t.-cz. 13. §-ának oly megszoritólag való alkalmazása, hogy csak a kamatnak és pedig csakis a kölcsönügylet alapján fizetett kamatnak 10 százaléka volna az általános jövedelmi pótadóból levonandó, a törvénynék szellemével ellenkezik, mivel az 1875: XLVII. t.-cz. 4. $-a is ,,az ingatlan birtokra bekebelezett adós­ságok" terheinek figyelembevételéről szólott, s az 1883: XLVI. t.-cz. törvényjavaslata (Lásd: Országgyűlési irományok. 1883. év XVIII. kötet 75. lap) szintén ugyanily rendelkezést foglalt magában s a 13. §-ba ,,kölcsön" kivételére vonatkozó módosítás csupán a képviselő­házi tárgyalás során tett javaslat alapján és pedig az adósság nemé­nek tekintetében a kedvezmény megadására vonatkozó különös meg­szorításnak czélzata nélkül eszközöltetett (Lásd: Országyülési Iro­mányok. Képviselőházi napló. 1883. év XIII. kötet 423. lap), nemkü­lönben mivel a törvény nyilvánvalóan a tulajdonost terhelő és beke­belezéssel is biztosított, tehát a teher jellegére nézve nem kétséges, a tőketartozástól különböző és évenkénti teherként fellépő kiadások levonását akarta engedélyezni; annak pedig elfogadható indoka nin­csen, hogy az évi járandóság levonása vagy annak megtagadása attól tétessék függővé, hogy az százalékban kifejezett vagy összegé­ben meghatározott járadék alakjában — nemkülönben, hogy az köl­csön jogügylet, vagy más magánjogi czimen fizettetik-e? Azonban ellenkezik ez magának a törvény hivatkozott szakaszának utolsó bekezdésében felvett rendelkezéssel is, mert ha csak kölcsön kamatai volnának levonhatók a 13. §. két első bekezdése alapján: akkor nem forogna fenn alapos ok arra, hogy a közadók és kincstári hátralékok e levonási kedvezmény alól külön kivétessenek, mert hiszen ezek nem kölcsöntartozások. Minthogy éppen ebből a kivételből az is követ­kezik, hogy a telekkönyvi bekebelezésben, mint alapfeltételen kivül a levonáshoz való jog a követelésnek magánjogi jellegén alapszik, az pedig nem vitás, hogy panaszosnak kérdéses ingatlanaira évi 1680

Next

/
Thumbnails
Contents