Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

36 Közjog és közigazgatás Kétségen felül áll az, hogy a vármegyei tisztviselők által nyugdijalapjukba befizetett összegek adó természetével nem birnak, az ily befizetések az állami közteherviselés körébe egyáltalán be nem vonhatók. A szolgálati dijjal terhelt fizetést mentesítő törvényt irányító elv tehát a nyugdijbefizetésekkel terhelt fizetésekre nem vonatkoztatható s igy e rendelkezésnek a nyugdíjfizetésekre való kiterjesztéshez a fennálló törvény a legtávolabbról sem nyújt alapot. Nem vehető tehát a törvény alapján figyelembe a IV. osztályú kereseti adó megálapitásánál a vármegyei tisztviselők által a vármegyei nyugdijalapba teljesített fizetés; valamint ha az állami tisztviselők a már szóba került nyugdijpótló alapot létesítenék, az ebbe teljesített fizetések sem volnának a fennálló törvények alapján figyelembe vehetők. Miért is a panasznak helyet adni, s a másodfokulag megváltoztatott elsőfokú határozatot kellett érvényre emelni. (17.766/907. P. sz.) c) Nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója. 65. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójának megállapításánál az igazgatósági tagok és a tisztviselők illetményei után járó és a vállalat által sajátjából befizetett kereseti adók az üzlet nyers jövedelméből csak akkor vonhatók le, ha a társulat a befizetésre alapszabály vagy szerződés utján köteleztetett. Kb.: Az igazgatósági tagok és a tisztviselők illetményei után járó III. és IV. osztályú kereseti adók és ezek járulékai az 1875. évi XXIX. törvényczikk 16. és 32. §-ai értelmében maguk az igazgatósági tagok és a tisztviselők által fizetendők s a nyilvános számadásra kötelezett vállalatot vagy intézetet csak a beszedés és a beszállítás kötelezettsége terheli. Az e cimen levont fenti 2832 korona 15 fillért, illetve 1213 korona 46 fillért tehát üzleti kiadásnak tekinteni nem lehet. Igaz ugyan, hogy ezeket az adókat panaszlott bank anélkül fizette be, hogy az illetőktől illetményeikből levonta volna, ez a körülmény azonban nem képezhet törvényes alapot arra, hogy a szóban forgó adók az üzleti kiadások közé soroztassanak, mert ezeknek az adóknak a fizetésére a bank sem az alapszabályok, sem szerződés szerint kötelezve nincs s a bank által megtérítési igény nélkül teljesített adófizetés a védirat szerint is csak ősi gyakorlaton alapul. E tekintetben tehát a kincstári képviselő panaszának helyt kellett adni. (21286/907. P. sz.) 66. A részvénytársaság által kibocsátott uj részvények után a felektől beszedett kamatok a társaság üzleti adójának megállapításánál a nyers jövedelemből le nem vonhatók. Kb.: A királyi kincstári képviselőnek ugy felebbezése, mint benyújtott panaszirata is arra irányult, hogy az adózó ügyfél által