Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Adóügyek 37 kibocsátott uj részvényeknek kibocsátása alkalmával a felektől beszedett kamatok fejében 12.828 K 23 fillérnyi összeg az 1906. évi tényezőből levonásba ne hozassék, hanem az adóalaphoz hozzászámittassanak. A tárgyiratokból s különösen a csatolva levő üzleti jelentésből, valamint adózó ügyfélnek a vele közlött panasziratra benyújtott védiratából is kitetszik, hogy adózó ügyfél az 1905. évi június hó 14-ik napján megtartott rendkívüli közgyűlésen az alaptőkének felemelését és uj részvényeknek a kibocsátását mondotta ki. Hogy pedig ez uj részvények az 1905. évi üzleteredményben a régi részvényekkkel egyenlően legyenek részletezhetők: az 1905. év ,első felére az uj részvények tulajdonosaitól kamatok szedettek, melyek, — mint a védirat mondja — a régi részvények által képviselt valutát kiegyenlítették. Ennek az ilyképen szedett kamatoknak az összege teszi ki azt az összeget, amelynek az adóalaphoz való hozzáadását a királyi kincstári képviselőknek panasza igényli. Ebből a nem vitás tényállásból kitetszik, hogy az uj részvények lényegileg az 1905. évi január havától kezdődő, tehát visszaható joghatálylyal bocsáttattak ki és hogy ez a kérdéses kamatösszeg tényleg arra az időre eső és az adózó ügyfél javára beszedett olyan kamatként jelentkezik, amely az ilyképen eszközölt uj részvénykibocsájtás visszaható hatályának kezdő időpontjától az uj részvényekben foglalt részvénytőkerészlet tényleges befizetésének időpontjáig fizettetett az uj részvények tulajdonosai által, vagyis tehát amely összegek adózó ügyfél üzleti foglalkozásából eredő és üzleti eredményét befolyásoló jövedelemnek minősülvén, annyival inkább az adóalaphoz számitandóknak mutatkoznak, mivel azoknak már megadóztatás alá történt vonása sem nem állíttatik, sem annál kevésbé nem bizonyittatik. Ezzel a tényállással szemben nem volt figyelembe vehető a panaszolt határozatnak indokolásában, nemkülönben a benyújtott védiratban is foglalt az az előadás, hogy ezeket az ilyképen beszedett kamatokat adózó ügyfél az 1905. évi üzleti eredmény alapján az uj részvényeseknek az osztalékkal együtt visszafizette, mert egyfelől az előbbiekben hivatkozott az a körülmény, hogy a kamatoknak ez az ilyképen való befizetése éppen annak indokából történt, hogy az 1905. évi üzleti eredményben a régi és az uj részvények egyenlő joggal és egyenlő terhekkel vegyenek részt, másfelől az, hogy ez az állított visszafizetés ,,az 1905. évi üzleteredmény alapján" mondatik eszközöltnek, igazolja azt, aminek ellenkezője különben nem is állíttatik s annál kevésbé bizonyittatik, hogy ezeknek a kamatoknak állított visszafizetése az üzleti eredmény alapján a régi és az uj részvényekre egyenlően megállapított osztalék alakjában történt. Ezt igazolja különben a tiszta nyereség felosztására vonatkozó és a csatolva levő közgyűlési jegyzőkönyvi kivonat szerint el is fogadott javaslat is, amely a befizetett részvénytőke 7%-ban megállapított osztalék gyanánt rendelte a 70.000 koronát felhasználni. Ez előadottak alapján a kérdéses 12.828 ,K 23 fillérnyi összeget az 1905-ik évi tényezőhöz hozzáadván: az adóalapot az 1875: XXIX. t.-cz. 3. §-a értelmében 38.630 K 87 fillérben, s igv a hivatkozott t.-cz. 5. §-a szerint az TQOÓ. évi üzletadót