Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

3-2 Közjog és közigazgatás csupán a hivatkozott törvényszakasznak m) pontjában foglalt és az összes előző pontokban, tehát a hivatkozott g) pontban is foglalt állandóan mentes épületekre és illetve helyiségekre vonatkozó amaz általános feltétel képez, hogy a kérdéses épületek, illetve helyiségek erre a czélra kibérelve, vagy más czélokra bérbeadva ne legyenek. Ezeknek a rendelkezéseknek egybevetéséből tehát az következik, hogy az állami és törvényhatósági hivatalos helyiségek, amennyiben erre a czélra bérbe véve nincsenek, mindaddig, amig erre a czélra és ily feltételek mellett használtatnak, állandó adómentességben részesülnek. Az előadottakból nem szenved kétséget, hogy a község tulajdonát képező háznak azok a lakhelyiségei, melyek után a panaszolt határozattal törülni rendelt házosztályadó kivettetett, részben a m. kir. járásbíróság által használt, — tehát állami— részben pedig a járási főszolgabírói hivatal által használt, — tehát törvényhatósági — hivatalos helyiségek; valamint nem szenved kétséget az sem, hogy ezek a hivatalos helyiségek a község részéről erre a czélra bérbeadva nincsenek, mivel az e hivatalok által fizetett évi 2—2 K, a dolog természetéből kifolyólag is nem házbér czimén, hanem pusztán a tulajdonjognak elismerése czimén fizettetik. Szemben a törvény hivatkozott intézkedései alapján előadottakkal, a panasziratban kifejtett annak a felfogásnak, hogy a törvény rendelkezései a mások által a kérdéses czélokra átengedett ily hivatalos helyiségekre nem vonatkoztathatók, hanem szükséges, hogy a kérdéses épületek tulajdona és használata egy személyben egyesüljön, helyet adni nem lehetett és pedig a kifejtetteken kivül azért sem, mert ennek a felfogásnak ellentmond az a körülmény, hogy mig az idézett 1868: XXII. t.-cz. 2. §-ának c) pontja az államépületeket, e) pontja a megyeházát és illetve f) pontja a községházakat, az m) pontban foglalt és az előbbiekben érintett általános feltételtől eltekintve, minden megszoritás nélkül állandó mentességben részesülőnek mondotta, addig a fentebbiekből hivatkozott g) pont az állami, törvényhatósági és községi hivatalos helyiségekre, természetesen ugyancsak az m) pontban foglalt általános megszoritás mellett, az állandó adómentességet szintén megállapította, amely rendelkezésnek pedig sem értelme, sem helye nem volna akkor, ha az állami, törvényhatósági és községi hivatalos helyiségek csupán abban az esetben lehetnének állandóan adómenteseknek veendők, ha ezek a hivatalos helyiségek az állam, a törvényhatóság és illetve a község tulajdonát képező épületekben fordulnának elő. (11715/907. P. sz.) 8—10. §§. 59. Fürdőszoba adóköteles lakrésznek tekintendő. Kb.: Az 1868: XXII. törvényczikk 8. §-a alapján a tényleg ki nem bérelt lakrészek házosztályadó alá esnek, mely adó abban az osztályban, melybe az illető község a törvény 10. §-a szerint tartozik, a lakrészeknek száma alapján vettetik ki (9. §.); osztályozás alá, a házadóra vonatkozó törvények és szabályok 51. §-a értelmé-