Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

ióo Ut. 2., 13. §§. zálog-jegyekkel szabadon rendelkezhetik; minthogy vádlottnak az ügylet körülményeiből tudnia kellett, hogy a zálogjegyek tulajdonosa szorult helyzetben van s a hitelezés ennek felhasználása mellett történt; minthogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között az eset körülményeihez képest szembeötlő aránytalanság mutatkozik: vádlott vádbeli tette bűncselekménynek, jelesül az 1883: XXV. t.-cz. 1. §-ában meghatározott uzsora vétségének ismérveit kimeríti. (1908. jun. 2. 4226. sz.) Ut. 2. §. 306. Közömbös, hogy a váltó önként adatott. C: Vádlott vádbeli tetteit az 1883: XXV. t.-cz. 2. §-a szerint minősítette, mert a vádlott a ténymegállapítás szerint a 40%-os kamatú kölcsönt váltók ellenében számitolta le és a váltóösszegbe a kamatokat is belefoglalta, amivel a neki biztosított túlságos mérvű vagyoni előnyt váltó alakjába rejtve kötötte ki. Vádlottnak az a védekezése, hogy a váltókat sértettek önként és anélkül adták, hogy ő váltót követelt volna, eltekintve attól, hogy ez a körülmény megállapítva nincs, a vádbeli tettek minősítésén nem változtat, mert az 1883. évi XXV. t.-cz. 2. §-ának fennforgása szempontjából közömbös az, hogy az ügyletnek váltó alakjába foglalása kinek a kezdeményezésére történt. (1907. szept. 19. 7513.) 307. Az uzsoratörvény 2. §-ában megállapított büntetési tétel minimuma egy havi fogház és 200 korona pénzbüntetés. C.: Nem tévedett a tábla, amikor az elsőfokú bíróság jogi fejtegetését helyesnek elfogadva, az 1883: XXV. t.-cz. 2. §-ának a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését akképen magyarázta, hogy a most emiitett szakasz szerint minősülő uzsora vétségének elkövetőjére sem szabható ki a Btk. 92. §-ának alkalmazása nélkül főbüntetésül egy hónapnál rövidebb ideig tartó fogház és mellékbüntetésül 200 koronánál kisebb pénzbüntetés. (1908. febr. 12. 1055. sz.) Ut. 13. §. 308. Elévülés. C.: Ami az elévülésre alapított semmiségi panaszt illeti, a tábla tényül megállapította, hogy a bűnösség kimondására alapul szolgáló vádbeli esetekben az uzsorás kamatnak utoljára történt fizetésétől az elsőbiróság intézkedéséig 3 év el nem telt, az elévülés tehát be nem állott s ekként a bűnvádi eljárás megindítását kizáró ok fenn nem forog. (1907. decz. 12. 9583. sz.)