Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

1889: VI. t.-cz., 1890:11. t.-cz. 161 Véderő elleni vétség. 1889: VI. t.-cz. 45- §• 309. Az 1889: VI. t.-cz. 45. §-ába ütköző véderő elleni vétséget a már besorozott és felesketett egyén nem követheti el. V. az utóállitás alkalmával a póttartalékba besoroztatván, hadkötelezettségét kikerülni törekedett azáltal, hogy útlevél nélkül Amerikába akart kivándorolni, de az osztrák határon letartóztatták. Pécsi T.: E cselekmény nem ütközik az 1889: VI. t.-cz. 45. §-ába, sem a büntetőtörvények más tiltó rendelkezésébe s egyáltalán nem bűncselekmény. Az 1889: VI. t.-cz. 45. §-ába ütköző véderő elleni vétséget ugyanis csak az állításra köteles, de nem a már besorozott s felesketett egyén követheti el, mert az ilyen besorozott egyén felesketésétől kezdve már katona és a tényleges szolgálat előli szökése már nem polgári, hanem katonai bűncselekmény s nem polgári, hanem a katonai büntetőtörvények szerinti elbírálás alá esik. Minthogy azonban vádlott besoroztatott s ennek következtében fel is eskettetett s minthogy továbbá arra nézve, hogy tényleges katonai szolgálatra (kiképzésre) már behívták volna, a főtárgyaláson semmi adat fel nem merült: mindezeknél fogva vádlottnak a vád alapjául vett cselekménye bűncselekményt nem képezvén, őt az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól a Bp. 326. §. 1. pontjának első esete alapján felmenteni kellett. (1907. márcz. 27. 525. B. sz.) Védjegybitorlás. 1890: II. t.-cz. 28. §. 310. Védjegybitorlás esetén a lefoglalásra nem a Bp. 173. §-a irányadó. C. (Jeé.): Megsértette a törvényt a kir. járásbíróság azzal, hogy a sértett fél részéről kért lefoglalás és őrizet alá vétel foganatosítását, hivatkozással a Bp. 173. §-ára megtagadta. Az 1890. évi II. t.-cz.-ben és az ennek módosításáról és kiegészítéséről szóló 1895. évi XLI. törvényczikkben foglalt azok a kivételes rendelkezések ugyanis, melyek a bűnvádi perrendtartás vonatkozó szabályaitól lényegesen eltérve, alapjukat és létjogosultságukat a bitorlási ügyek különleges természetében találják, a bűnvádi perrendtartás életbeléptetése után is hatályban maradtak. Ezen kivételes rendelkezések közé tartozik az 1890. évi II. t.-cz. 28. §-ában foglalt az a rendelkezés is, mely szerint a sértett félnek jogában áll a jogtalanul alkalmazott védjegyekkel megjelölt árukra nézve a büntető ítélet meghozatala előtt a lefoglalást, külön Döntvénytár. 11