Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Btk. 400., 401. §§. 145 sérelem okozására irányuló czélzat fel nem ismerhető, s ebből folyóan a vádbeli tett büntetendő cselekmény tényálladékát tehát nem állapítja meg. (1908. jun. 2. 4231.) 281. Jogtalan haszon. J. L. a már eladott ingatlant, habár a szerződés érvényessége meg nem szűnt, sőt a vevők a vételárt is kifizették,, újólag eladta Á. S.-nek és a vételárat ettől is felvette, Á. S. pedig az ingatlant a nevére irattá. J. L. a szerződés megkötése előtt és annak megkötésekor, ugy Á. S.-t, mint az ügyleti tanuként szerepelt N. N.-t és K. M.-t felvilágosította és többször figyelmeztette, hogy ő a kérdésben forgó ingatlant Á. F.-nek és nejének már eladta és annak bizonyítására az ezekkel megkötött szerződést is felmutatta, Á. S. azonban ennek daczára unszolta J. L.-t arra, hogy azért csak adja el neki az ingatlant és indokolta is ezt azzal, hogy ő haragszik Á. F.-rc, a korábbi vevőre. C: E tényeknek félre nem magyarázható értelménél fogva kétségtelen, hogy a perorvoslattal élő vádlottak alaptalanul hivatkoznak az ő jóhiszeműségükre, mert e tények szerint a vádlottak a szerződés megkötésekor tudták, hogy J. L. a kérdéses ingatlannak már nem volt tulajdonosa, mivel azt megelőzőleg másnak eladta. A fentiek szerint megállapított tényekből okszerűen következik, hogy J. L. azért adta el az ingatlant másodszor, hogy magának jogtalan hasznot szerezzen, az Á. S. és K. M. cselekményének czélzata pedig a J. L. czélzatával egyesült, mihez képest a vádlottak terhére elbben a vonatkozásban megállapított tett helyesen minősíttetett a Btk. 400. §-ának 1. bekezdésébe ütköző és e szakasz 2. bekezdése szerint minősülő közokirathamisitásnak. (1908. április 23. 3110. sz.) Btk. 401. §. 282. Magánokirathamisitás, habár sértett azt tudta, hogy v. a czégaláirásra felhatalmazással nem birt. Sértett képviselője előtt vádlott vezette a váltóra a czégalúirást, bár a czégjegyzésre felhatalmazással nem birt, azonban abból, hogy ezt a körülményt ugy vádlott, mint sértett képviselője tudták, s hogy a jegyzett czégre vonatkozó valamely kötelezettség létezése tekintetében vádlott a sértettet tévedésbe nem hozta, a T. arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott cselekményében, a Btk. 401. §-ában megkivánt az a lényeges ismérv, hogy a hamis okirat valamely kötelezettség bizonyítására használtassék, nem forog fenn s ez alapon vádlottat a terhére rótt cselekmény vádja alól felmentette. C: A T. eme jogi megállapítása helytállónak el nem fogadható, mert a megállapított fentebbi tények szerint vádlott cselekvősége, a bűnjeles váltónak jogtalan kitöltésén felül annak jogtalan felhasználására is irányult, következően vádlott a kérdéses váltóra Döntvénytár. 10