Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

144 Btk. 400. §. adásvevési szerződés kiállításánál részt vett és hogy a szerződést dr. G. A. ügyvédnek a tulajdonjog bekebelezése végett ő adta át, a Btk. 400. §-ában meghatározott közreműködés fogalma alá esik, ennek folyományaként tehát F. M. vádlott, mint tettes volt volna bűnösnek kimondandó; tekintettel azonban arra, hogy a tábla Ítéletének az a rendelkezése, mely szerint F. M. vádlott cselekménye a Btk. 69. §-ának 2. pontja értelmében bünsegédi részességnek minősittetett, a vádlott javára szolgál: a minősítés tekintetében fennforgó ezen semmiségi ok a Bp. 385. §-ának utolsó bekezdéséhez képest hivatalból nem volt figyelembe vehető. (1908. ápr. 23. 3099. sz.) 280. Felmentés intellectuális közokirathamisitás vádja alól jogsérelem okozására irányuló szándék hiánya czimén. Vádlott mint a Sch. és társa czégnek tulajdonosa az ítéletben megjelölt módon szándékosan közreműködött arra, hogy a Budapest főváros pesti rész 5178. számú telekkönyvi betétének teherlapjáén C 21. sorszám alatt K. K. és neje jogviszonya lényegére vonatkozó az a valótlan tény jegyeztessék fel, hogy az e helyütt Sch. és társa czég javára bekebelezett 5000 koronás zálogjog a K. K. és neje javára C 15., 16. sorszám alatt bekebelezett 22.000 koronás zálogjogot rangsorozatban megelőzi, holott vádlott tudta, hogy K. K. és neje sértettek azt az elsőbbségi engedélyt, melynek alapján a Sch. és társa 5000 koronás zálogjog rangsorának a feljegyzése C 21. sorszám alatt történt, kizárólag a végből adták volt, hogy annak segélyével N. P. egy pénzintézettől vehessen fel 50.000 koronáig terjedő törlesztéses építési kölcsönt, vádlott pedig annak daczára az okiratot a Sch. és társa czég nevével és a K. házastársak tudta és beleegyezése nélkül, sőt kifejezett akaratukellenére, megállapodásellenesen külön 5000 korona összegre kitöltötte, s ennek az okiratnak segélyével kieszközölte a Sch. és társa czég 5000 korona zálogjogának rangsorozati elsőbbségét a K. házastársak 22.000 koronás zálogjoga felett. C.: Minthogy a tábla által valóknak elfogadott tényekből az is kitűnik, hogy K. K. és neje sértett felek N. P.-nak az általa kölcsön utján megszerzendő 50.000 korona törlesztéses épitési kölcsön erejéig a kölcsönt adó bankhitelező készére zálogjogi elsőbbséget tényleg engedélyeztek, s annak alapján az elsőbbségi zálogjog a kölcsönt adó országos központi takarékpénztár részére, az ez által csakis 45.000 koronával megszavazott kölcsön erejéig a kérdéses ingatlanra be is kebeleztetett, vádlott pedig ugyanabba az ingatlanba építkezés által 5000 koronát befektetett: nyilvánvaló, hogy az országos takarékpénztár s a Sch. és társa czég együttes elsőbbségi zálogjoga a sértett felek által 50.000 korona zálogjog erejéig megszabott határokon tul nem terjed és mindezekre való figyelemmel vádlottnak az elől jelzett a vád tárgyává tett cselekvőségében, minthogy az 5000 korona értékű beépitkezés által nemcsak a saját, hanem a sértett felek érdekét is biztosítottnak vélhette, jog-