Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

ttt*. 3/0-, 374- §§• 137 megtérítése s ennélfogva annak a kérdésnek eldöntése szempontjából, hogy a tett büncselekmény-e, teljesen közömbös; mindezeknél fogva a semmiségi panaszt, mint alaptalant, a Bp. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében el kellett utasitani. (1908. jun. 11. 4524. sz.) Btk. 370. §. 262. Zálogként való átvétel megszerzés. C: Nem állhat meg a megszerzés hiányára alapitott érvelés, mert a megszerzés fogalmi köréhez nemcsak a tulajdonszerzés, hanem az ingóknak kézi zálogként való átvétele is tartozik. (1907. június 19. 5883. sz.) Btk. 374. §. 263. Az elkövetésre használt kés elrejtése bűnpártolás, habár az elrejtő később feljelentést tett. C.: Miután vádlott H. Á. terhére megállapított bűncselekmény elkövetésekor meggyőződött arról, hogy H. Á. sértettet megszúrta, valamint arról is, hogy a sértett ennek következtében meghalt és miután az eset színhelyén összegyűlt népnek beszédéből azt is tapasztalta, hogy a gyanú reájuk és különösen H. Á.-ra irányul, ez utóbbival a helyszínéről eltávozott; majd midőn a rendőr felszólítására H. Á.-sal kihallgatás végett a rendőrségre hajtattak, útközben H. Á.-tól azt a kést, melylyel ez a sértettet megszúrta, abból a czélból, nehogy az a már gyanúba is vett H. Á.-nál megtaláltassék és hogy ily módon azon segítsen, elvette és elrejtette, másnap a rögtöni 'kihallgatás elől menekülve, íróasztalának fiókjába zárta s azt csak azután adta vissza. B. J. vádlottnak az a cselekménye a Btk. 374. §-ában meghatározott alanyi bűnpártolásnak alkotó elemeit kimeríti; mert egyfelől a terhére megállapított tevékenység csak akként értelmezhető, hogy ö, B. J. azért vette a kést magához és abból az okból rejtette el, hogy H. Á.-nak segítséget nyújtson arra nézve, hogy ez a hatóság üldözése elöl meneküljön és hogy az ellene folyamatba teendő büntetendő eljárás sikerét meghiúsítsa; másfelől pedig B. J. vádlottnak ez a magatartása alkalmas is lehetett volna arára, hogy azzal a fentebbi czéljának szolgáljon. Minthogy pedig az a körülmény, hogy B. J. jelentette fel utóbb H. Á.-t, nem a büntethetőséget megszüntető ok: a bíróság nem tévedett akkor, midőn a B. J. ellen vád alapjául szolgáló tettet bűncselekmény tényálladékának, jelesül bűnpártolásnak állapította meg. (1908. január 30-án. 751. sz.) 264. Bűnpártoló, aki az orgazdának a lopott tehén igazolására más tehénről szóló járlatot ad. C: Azokból a tényekből, hogy vádlott a saját tehenéről szóló járlatot használat czéljából K. A.-nak átadta, továbbá, hogy az utóbbi az ő keresztfia volt, tehát annak személyes körülményeit és