Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

120 Btk. 323. §. nak, vádlottnak az a cselekménye, hogy nejét a közös lakásba viszszavitte, a Btk. 323. §-ába ütköző bűncselekmény ismérveit nem meriti ki. Igaz ugyan, hogy a házastársak a házassági viszonynál fogva együttélésre kötelezvék, de e kötelesség megszegésének csak közvetett jogkövetkezményei vannak s közvetlenül maga a kötelesség teljesítése erőszakkal még birói uton sem kényszerithető ki, annál kevésbbé jogosult annak a házasság erkölcsi alapjával semmiképen össze nem egyeztethető durva erőszakkal való kikényszerítésére a másik házastárs. A házasság a nőt személyes szabadságától meg nem fosztja és személyére nézve a férje hatalma alá nem hajtja. Ezeknél fogva H. M. törvényellenesen, tehát a Btk. 323. §-ának 1. bekezdésébe ütköző módon fosztotta meg nejét személyes szabadságától, midőn őt akarata ellenére, erőszakkal a szüleinek házából a korábban közösen birt lakásba hurczolta. Az a körülmény, hogy H. M. azt hihette, hogy ehhez joga van, a Btk. 81. §-a szerint a beszámítást nem zárja ki, mert csak a Btk. nem tudása vagy téves felfogása mellett hihette azt, hogy e törvény megsértése nélkül kényszeritheti nejét az általa használt módon az együttélésre. Tévedett tehát az ítélőtábla midőn ugy itélt, hogy H. M.-nek ez a tette bűncselekmény tényálladékát nem állapítja meg; ezért ítéletének ezt a részét a főügyész semmiségi panasza folytán a Bp. 383. §-ának 1. a) pontja alapján meg kellett semmisíteni s H. M. vádlottat a Btk. 323. §-ába ütköző személyes szabadság megsértésének vétségében bűnösnek ítélni. (1907. május 23. 5059. sz.) 225. S. t. sértés beolvad a személyes szabadság megsértésébe. C.: Nem állhat meg H. M.-ne'k a neje sérelmére elkövetett súlyos testi sértés vétségében mint különálló bűncselekményben való bűnössége, mert vádlott nején a testi sértéseket a személyes szabadság megsértése közben elkövetett bántalmazások által okozta, azok a bántalmazások tehát, mint a személyes szabadságtól megfosztott egyén ellen elkövetett sanyargatás, a Btk. 323. §-ának utolsó bekezdése értelmében különálló bűncselekmény tényálladékát csak azon esetben állapítanák meg, ha ez a különálló bűncselekmény a Btk. 323. §-ának 1. és utolsó bekezdése egybevetett értelme szerint 1 évi és 3 havi fogházbüntetésnél súlyosabb büntetés alá esnék, az alsóbiróságok által megállapított súlyos testi sértés vétségének a Btk. 302. §-ának 1. bekezdése 2. tételében meghatározott büntetése pedig enyhébb. Mindkét alsóbiróság tévedett tehát abban, hogy a H. M.-nén okozott testi sértést különálló bűncselekménynek minősítette; ez a tévedés a vádlott sérelmére szolgált, mert ily minősítés és a személyes szabadság megsértésének vétségében való bűnösség megállapítása mellett H. M. büntetése a Btk. 97. §-a alapján volna kiszabandó. (1907. május 23-án. 5059. sz.)