Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Btk- 325- 330- §§• 121 Btk. 325. §. 226. A csalárd és vétkes bukás tettazonossága. C.: Büntetőjogi szempontból a tettazonosságot a büntető tör­vény által védett jogi érdek azonossága határozza meg. A büntető vagyonbukás csak egy egységes ténválladékot ké­pez abban az esetben is, ha a Btk. 414. és 416. §§-ainak valamennyi pontjai sértetnek meg, mert e pontok a büntetendő vagyonbukás el­követésének csak egyes módozatait állapítják meg, de a vagyonbu­kás tényálladékának egységét meg nem bontják, ugy, hogy azok egy­más közt egy és ugyanazon bukásból folyóan bűnhalmazatot nem is alkothatnak és közös ismérvük abban nyilvánul, hogy az ezen tör­vényszakaszokban megjelölt cselekmények vagy mulasztások kö­vetkeztében a közadós hitelezői vagyonjogi érdekeikben sérelmet szenvednek. A Btk. 414. és 416. §§-ainak mindegyik pontja tehát a hitelezőknek a vagyonbukás által veszélyeztetett vagyonjogi érde­keit védi, miből folyóan a sértett jogi érdek a büntetőjogi megtorlás alá vonandó vagyonbukás eseteinek mindegyikében azonos lévén, azonos a tett is, bár elkövetésének módja az egyes esetek megkülön­böztetése szerint különbözik is. Ezekhez képest a törvény által védett érdek közösségénél s a vagyonbukás oszthatatlan voltánál fogva nem sértette meg a tábla a tettazonosság elvét és nem hozott ítéletet törvényszerű vád nél­kül, amidőn a Btk. 414. §-ának 1. és 3. pontjába ütköző csalárd bu­kás büntette miatt emelt vád folytán a vád alapjául szolgáló vagyon­bukást a tárgyalások során kifejtett tényállásnak megfelelően a Btk. 416. §-ának 1., 2. és 4. pontjában meghatározott vétkes bukás vétségének minősítette. A semmiségi panasz annyival kevésbbé jö­het figyelembe, mert az elsőfokú főtárgyaláson a közvádló a csalárd bukás bűntettére irányuló vád előterjesztése után pótlólag felhozta azt is, hogy a vádlottak által elkövetett cselekmény a Btk. 4r6. §-ába ütköző vétkes bukás tényálladékát is felöleli és ekként a vád a vét­kes bukás vétségére is kiterjed. (1908. jan. 30. 683.) Btk. 330. §. 327. Eszközcselekmény. C: Az erőszak, fenyegetés v. hamis kulcs használata a bűncse­lekménynek (330. §.) alkotóelemei, melyek mindegyikével, mint esz­közcselekvéssel a magánlak megsértése megvalósítható, ámde ebből következik az is, hogy ezek az elkövetési cselekedetben találkozó eszközcselekvések a tettesnek, mint önálló bűncselekmények fel nem róhatók. Minthogy pedig a vádlott a sértettet akkor fenyegette, mi­dőn annak lakásába az erőszakos behatolást megkisérlette; a fenye­getés tehát ebben az esetben a magánlak megsértésének alkatele­méül jelentkezik. (1907. február 14. 1515.) 228. Magánlaksértés különélő házastárs ellen. Vádlott a tőle külösválva élő és külön lakásban lakó nejét, vagyis a sértettet annak konyhájában felkeresvén, tőle három sertés

Next

/
Thumbnails
Contents