Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

86 Btk. 365., 367. §§. Btk. 365. §. Talált dolog jogtalan eltulajdonítása. 182. Vádlott a gróf S.-féle szokolyai uradalom területén egy 12 águ szarvasagancsot találván, azt eladta és a pénzt saját czéljaira fordította. C.: V. bűncselekmény (365. §.) tényálladékát megállapítja. (906. márcz. 6. 2334.) Btk. 367. §. A megtévesztő birlalatába jutott dolog nem tekinthető tévedésből birlalatba jutottnak. 183. C.: V. J. küldöncz a halászoktól azzal volt megbízva, hogy egy tizenkét korona értékű lazaczot, O. J. sértetthez átvigyen, vádlott pedig, felhasználva a küldöncz tudatlanságát és járatlanságát, daczára annak, hogy ez küldetésének czélját vele közölte és a vádlott által kinált pénzbeli értéket elfogadni vonakodott, mégis a halat elvette tőle és az ö bírálatába jutott halat elsajátította. Ez alapon a törvényszék vádlottat a Btk. 367. §-ában meghatározott jogtalan elsajátítás vétsége miatt ítélte el. Kassai T.: Minthogy e tényállásból kitetszően, másnak tulajdonát képező ingó dolog olyan körülmények között jutott a vádlott kezéhez, a melyeknél fogva tudnia kellett, hogy annak megtartására és eltulajdonítására jogosítva nincs, és mégis az idegen ingó dolgot jogtalanul elsajátította, e cselekvőség pedig bűncselekmény tényálladékát állapitja meg és minthogy a btö törv. ama rendelkezései közül, melyeknek a fenforgó esetre való alkalmazása szóba jöhet, a legény hébb az, amely szerint a törvényszék a cselekményt minősítette: ezekhez képest a törvényszék ítélete abban az irányban, hogy a vád alapjául szolgáló tett bűncselekményt képez, de a minősítés tekintetében sem tartalmaz a vádlott sérelmére szolgálható téves megállapítást. (906. évi november hó 14-én, 10,053. sz-) — Ez ítélethez szó fér, még ha pongyola terminológiáját nem vesszük is szó szerint. A 367. §. tévedést, ez pedig még gramatikai értelme szerint is jóhiszeműséget tételez fel legalább annál, a kinek a dolog birlalatába jutott. Lopás, sikkasztás és csalásról lehet még szó. A csalást kizárja jelen esetben a haszonszerzés és károkozás czélzatának hiánya, mert vádlott a hal ellenértékét az elvétellel egyidejűleg ki akarta fizetni. Tekintve azonban, hogy a megtévesztéssel kieszközölt beleegyezés nem tekinthető beleegyezésnek, mert a dolgot átvevő tudja, hogy az átadó nem azt akarja, amit tesz, lopást kellett volna megállapítani, minthogy az különbséget egyáltalán nem tesz, vájjon a tolvaj közvetlen behatással vagy másnak vak eszközül használatával eszközli-e az elvételt. Sikkasztás nem foroghat fenn, mert már a birlalatbajutás büntetendő uton történt. Lásd Illés Btk. magyarázata III. kiadás 333. §. 20. j. (1906. nov. 14. 10.053. sz0