Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

58 Btk. 270. §. Btk. 270. §. A közhivatalnok ellen hivatali eljárására vonatkozó rágalmazó állítás miatt akkor is hivatalból van helye a bűnvádi eljárásnak, ha a cselekmény, a rágalmazáshoz szükséges nyilvánosság hiánya miatt, a Btk. 261. §-a alá esik. 114. C: Tekintve, hogy a Btk. 270. §. 2. p. és általános rendelkezésén mit sem változtat az a körülmény, hogy a vádba vett olyan tényállítás, amely a közhivatalnoknak hivatali kötelességeire vonatkozik s a mely valódiság esetén bűnvádi vagy fegyelmi büntetést vonna maga után, a Btk. II. R. XVII. fejezetben foglaltakhoz képest mely minősítés alá esik, mert a vád képviselete, ilyen tényállítások használata mellett is, tekintet nélkül arra, hogy az nyilvánosan történt-e vagy nem, a Btk. 270. §. bekezdése szerint igazodik. Ezek szerint a kir. táblának az a puszta megállapítása, hogy vádlottnak cselekménye a Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés jelenségeit tünteti fel, a tettet magánvádra üldözendő vétséggé feltétlenül nem teszi, különösen nem a jelen esetben, amikor a vád tárgyát a vádlottnak közhivatalnok ellen hivatali kötelességére vonatkozó tényállításai képezték. (906. febr. 15. 1593. sz.) Közhivatalnokról tett az az állítás, hogy hivatalos eljárása közben felpofozták, nem vonatkozik hivatali kötelességeire. 115. N. P. szolgabíró M. J. ellen a járásbíróságnál feljelentést tett a Btk. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétsége miatt azért, mert vádlott róla többek jelenlétében azt állította, hogy ő a képviselőválasztás alkalmával két pofont kapott. A járásbíróság vádlottat a Btk. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétségében bűnösnek mondotta ki. A pécsi kir. törvényszék, mint büntető felebbviteli bíróság a bizonyítás kiegészítését rendelte el arra nézve, vájjon főmagánvádló a jelzett képviselőválasztáson, mint a rend fentartásával megbízott hatósági tag volt-e kirendelve, vagy sem? s miután a főszolgabíró azt az értesítést adta, hogy főmagánvádló a választási eljárás alatt szükséges rend fentartása végett s tőle nyert hivatalos megbízatás fol)tán volt jelen a képviselőválasztáson: a járásbíróság ítéletét a Bp. 550. §-a és 384. §. 4. és ni pontja alapján megsemmisítette s az ügyet a pécsi kir. törvényszékhez, mint büntető bírósághoz tette át. A kir. törvényszék, minthogy a kir. ügyész a vád képviseletét át nem vállalta, á további eljárást vád hiányában megszüntette, mert szerinte a jelen, felhatalmazás alapján üldözendő bűncselekmény tekintetében a Bp. 2. §-a értelmében a vád képviseletére kizárólag csak a kir. ügyészség jogosult. Pécsi T.: Merőben téves a kir. törvényszék azon álláspontja, hogy a panasz tárgyává tett ügy a Btk. 270. §. 2. pontja értelmében hivatalból üldözendő rágalmazás vétségét képezi, mert a vádlott állitása nem vonatkozik főmagánvádló hivatali kötelességeire, kö-