Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

Btk. 263. §. 53 C.: Tekintve, hogy a közérdek megóvásának a czélzata nem képez büntethetőséget kizáró okot, hanem csak jogalapul szolgál a valódiság bizonyítása megengedhetőségének elrendelhetésére és a cselekmény büntethetősége a valódiságnak bebizonyítása által következik be; tekintve, hogy a jelen esetben a valódiság bizonyításának megengedhetősége iránt a főtárgyaláson indítvány nem tétetett és bizonyíték ez irányban fel sem vétetett; tekintve, hogy a tábla sem fogadott el olyan tényeket bizonyítottnak, a melyeknek alapján joggal következtethető volna, hogy a főmagánvádló tettei által a gyanúsításra rászolgált; kétségtelenül tévedett a tábla, a mikor a közérdek megóvásának czélzatát büntethetőséget kizáró ok gyanánt fogadta el és vádló t h.'ntMheici-é^éi rcm állapította meg. (906. április 10. 3814.) A tények tárgyi valótlansága elegendő a bűnösséghez. 104. C.: A bizonyítás a kir. tábla ténymegállapítása szerint nem sikerült s ezzel a büntetlenség ki van zárva. Azt, hogy a vádlott tudta is legyen, hogy állításai, illetőleg kifejezései valótlanok, a törvény nem kívánja; aki oly közlést tesz, milyen a vádba helyezett, tartozik meggyőződést szerezni tartalmának valóságáról. A Btk. 263. §-a értelmében az állított tények tárgyi valótlansága elegendő a büntetlenség kizárására. (906. okt. 31. 9616.) Elszámolási viszonyban elkövetett szabálytalan eljárás — nem sikkasztás. 104. C: A T. csak azt vette bizonyítottnak, hogy a főmagánvádló a községgel szemben az által követett el szerződésszegést, hogy a jogosan eladott téglát hitelbe adta el és a vételárat késedelmesen szolgáltatta be. A főmagánvádló a főtárgyalási jegyzőkönyvhöz B) alatt csatolt 40,904. sz. határozat szerint a községgel szemben elszámolási viszonyban állott; ennélfogva egymagában az, hegy ő, a ki az eladásra jogosított volt, az eladás körül bizonyos irányban a szerződésnek nem megfelelően járt el, nem jelenti a dologgal „mint sajátjával" való rendelkezést. A T. tehát nem tévedett, midőn a főmagánvádló cselekvőségét sikkasztásnak (Btk. 355. §.) nem minősítette, illetve vádlott ebbeli állítását bizonyítottnak nem vette. (907. ápr. 10. 3510.) Közérdek. 105. A védő semmiségi panaszainak nincs törvényes alapja; mert ámbár közérdeket képez az, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok, mint a kik a közigazgatásnak egyik szervét alkotják, feddhetlen tiszta jellemű egyének legyenek, s a bizonyításnak mindenkor helye van oly esetben, a mikor a tényekből ellenkező következtetés volna levonható, ámde a vádlott egyrészt oly tényeket