Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

52 Btk. 263. §. sául felajánlott bizonyítékok mint alkalmatlanok mellőztettek. A Curia az esküdtbiróság határozatában nem látott jogi tévedést. A bevádolt czikkek lényeges tartalma az, hogy a sértett, mint a M. Á. V. északi főműhelyének főnöke, hivatali minőségében önkénykedik, a munkások szabad mozgását, sőt gondolkodását üldözi, hogy a szervezkedő munkások ellen hadjáratot indított, hogy a béremelések engedélyezésében részrehajló, hogy piszkos eszközökhöz és aljas rendszabályokhoz folyamodik, hogy jelentéseiben rendszresen hazudik, hogy hülye, parasita és az intézet szégyene, brutális, kegyetlen, embertelen. A védő bizonyítási indítványában kijelentette, hogy az általános természetű vádakra nézve is csak egy-egy esetet tud felhozni és nem is annyira a felhozott tények valóságát, mint a vádlott ártatlanságát kivánja bizonyítani. A védőnek már kiindulási pontja helytelen. Rágalmazás esetén az állított tényeket egyenként és tüzetesen kell a vádlottnak bizonyítania, ha a Btk 263. §-ának utolsó bekezdése értelmében büntetlenségre tart igényt; a mi pedig a kifejezések valóságának bizonyítását illeti, ugy a használt jelzők vagy minősítések valósága csak akkor tekinthető igazoltnak, ha oly tények bizonyittatnak, melyekből következik, hogy a sértett olyan ember, a kiről ama jelzőket vagy minősítéseket közfelfogás szerint használni joggal lehet. Következik ezekből, hogy a védő tartozott volna a tényekre részletes és tüzetes bizonyítékokat terjeszteni elő, a kifejezésekre nézve pedig oly tényekre hivatkozni, melyekből a kifejezések valósága okszerűen folyik. Abból, hogy e hivatali főnök egy munkást megfenyeget vagy őt elbocsátással fenyegeti, ha egy bizonyos mozgalomban részt vesz, hogy egy kirándulásra akár helytelenül is — szabadságot nem engedélyez; — hogy a felebbvaló minisztérium egy rendeletének kritizálását nem akarta megengedni; hogy egy közelebbről meg sem jelölt hitelügylet lebonyolítását megakadályozta; hogy az igazgatóságnak a munkásmozgalom elfojtását czélzó intézkedéseit ő kezdeményezte, nem következik okszerűen, hogy a sértett olyan ember, kivel szemben a fent részletezett meggyalázó jelzőket használni jogai lehet. Midőn tehát az esküdtbiróság a felajánlott bizonyítékokat alkalmatlanoknak nyilvánította, nem sértette a védelem érdekeit, mert bizonyítani csak releváns tényeket és czélravezető eszközökkel lehet. (1906. márczius 8-án, 2417. sz.) Valódiság bizonyítása közérdekből. 103. A tábla szerint miután a sajtóközlemények tartalmával a vádlott a főmagánvádlóval szemben gyanúsítást használt a tűzoltónadrágok eltűnése tárgyában, ez a tette a becsületsértés^ vétségének tényálladékát kimeríti, a vádlottat azonban büntethetőnek nem tartotta, mert vádlott a czikket a közérdek megóvása czéljából tette közzé.