Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

40 Btk. 260. §. los hatáskörükben tudomásukra jutott és hivatalból üldözendő bűncselekményeknek a feljelentését. Az a körülmény, hogy a feljelentést nyomatékos avagy csak távoli gyanuok támogatja, a hatósági tagnak vagy közegeknek fentebbi kötelességén nem változtat, mert annak a felderítése, hogy forog-e fenn nyomatékos gyanuok vagy sem, a feljelentés alapján megejtendő nyomozatnak a feladata. Ebből folvólag a hatóságnak tagja vagy közege a hivatali hatáskörében tett ily feljelentésének be nem bizonyulta s illetve alaptalansága esetében a Btk. 260. §-ában meghatározott hatóság előtti rágalmazásnak cselekvő alanya sohasem lehet és ezen okokból a vádlott terhére megállapított hatóság előtti rágalmazást el sem követhette. Az alsóbiróságnak az a további megállapítása pedig, hogy a vádlott ellenséges indulatból és rosszhiszeműen jelentette fel a sértettet, csak abból a szempontból bírálandó el, ha vájjon a vádlott a feljelentéssel hivatalos hatalmával visszaélt-e vagy nem, illetve esetleg fegyelmi vétséget követett-e el vagy nem? Minthogy azonban e vétségek nincsenek a járásbíróságok hatáskörébe utalva s ehhez képest mindkét alsóbiróság túllépte a hatáskörét, midőn eme ügyet I. és illetve II. fokban a Btk. 258. s illetve 260. §-a alapján elbírálta; ennélfogva az alsóbiróságok ítéletét a rendelkező rész értelmében meg kellett semmisíteni s az iratoknak az ügyészséghez való áttételét elrendelni. (1907. évi május hó 7-én, 4544. sz.) A 260. §. alá akkor esik a rágalmazás, ha czélja a bünv. eljárás megindítása. 89. C.: Vádlott a főszolgabírónak tett bizalmas közléseivel nem vette czélba azt, hogy sértett ellen valamely büntetendő cselekmény miatt megtorló eljárás indittassék, s ily kérelmet elő nem terjesztett. Ennek megfelelően tehát a vádbeli tett nem minősíthető a Btk. 260. §-ában foglalt rendelkezések szerint. (907. jun. 13. 5714.) Főszolgabíró előtt dülőut elszántása és határkaró eltolása miatt tett valótlannak bizonyult panasz — a Btk. 260. §. alá esik. 90. C.: A kir. törvényszék másodfokú ítélete ellen a védő a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, „hogy a vádlott cselekménye nem meriti ki a Btk. 260. §-a alá eső rágalmazás vétségének tényálladékát". Ezt a panaszt a vádlott jóhiszeműségre alapított védekezésére tekintettel el kellett ugyan fogadni, azonban az mint alaptalan azért utasíttatott el, mert a kir. törvényszék azt fogadta el való tényként, hogy a vádlott Cs. A.-t a d—i főszolgabíró előtt a dülőut elszántusával s a határkarónak eltolásával, tehát büntethető cselekmény elkövetésénél s a fenforgó körülmények közt gondatlanul vádolta, s ez a vádja valótlannak bizonyult, tekintettel a Btk. 260. §-ának rendel-