Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

Btk. 260. §. 45 hanem csupán mint felesége meghatalmazottja emelt vádat, őt mabüntetőjogi felelősség nem terheli. A tsz. az ügyészi megbízottnak felebbezésére ezt az Ítéletet megsemmisítette s P.-t a 258. §. alapján mondta ki bűnösnek, minthogy a K.-né ellen folyamatba tett bűnügyben a vádelejtés folytán P. vádjának valótlansága megállapítható nem volt. C: A kérdésben kiinduló pontul a tett azonossága szolgál. A jelen esetben ugyanis R. Gy. a sértettet hatóság előtt büntetendő cselekménynyel vádolván, az ügy eldöntésének az a sarkpontja, hogy a vád tárgyilag valótlannak, alanyilag gondatlannak bizonyult-e vagy sem? Ehhez képest a vádlottnak cselekvősége vagy kimeríti a hamis vád, illetve a Btk. 260. §-ában meghatározott hatóság előtti rágalmazás alkotó elemeit, vagy nem; ez utóbbi esetben pedig bűncselekmény egyáltalában fenn nem forog. Ebből folyólag, ha vádlott ellen a gondatlan vád, illetve a hatóság előtti rágalmazás meg nem állapitható, nincs tényálladéka a Btk. 258. §-ába ütköző rágalmazásnak sem és pedig azért, mert a Bp. 89. §-ának rendelkezése értelmében a magáninditványra üldözendő bűncselekményeket a magáninditványra jogosult, más bűncselekményeket pedig bárki feljelenthet; ennélfogva a feljelentőt csupán akkor éri a büntetőjogi felelősség súlya, ha a vád tárgyilag valótlannak bizonyul. Ebben az ügyben a Btk. 260. §-ába ütköző hatóság előtti rágalmazás vétsége czimén folyamatba tett eljárás egész rendjén ennek a bűncselekménynek két lényeges alkotó elemét: a vád valótlanságát és a vád körüli gondatlanságot illetően az alsófoku bíróságok részéről ténymegállapítás nem történt. Tekintettel azonban arra, hogy a felebbviteli tárgyaláson a közvádló vádját a vádlottnak javára módosította, mert a Btk. 260. §-ba ütköző vétség helyett őt a 258. §-ban meghatározott és enyhébben büntetendő vétséggel vádolta: perorvoslat hiányában, a részleges jogerősség elvénél fogva, a Bp. 437. §. 5. bek. alapján nem engedhető meg annak vizsgálata, ha vájjon a vádlott elkövette-e a Btk. 260. §-ába ütköző vétséget, vagy nem. (1907. márcz. 27-én, 3047. sz.) Hivatalos jelentés által nem követhető el rágalmazás. 88. A vádlott, a ki községi bíró, ebben a minőségében a főszolgabíróhoz intézett, innen az ügyészséghez áttett hivatalos jelentésében feljelentette K. A.-t a miatt, mert ez a méhmagzatát elhajtotta. Az ügyészség a nyomozatot el is rendelte, de a feljelentés alaptalannak bizonyult. Eme előzmények után K. A. hatóság előtti rágalmazás miatt jelentette fel H. L-t. C: A Bp. 85. §-a az 1886 : XXII. t.-cz. 5., 21., 62. és 63. §§-ain indulva a községi bírónak rendőri hatáskörét elismeri s a 87. §-a a hatóságoknak és hatósági közegeknek kötelességévé teszi a hivata-