Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

.12 Btk. 258. §. Olyan állítás is rágalmazás, melyből való következtetés teszi ki a sértettet közmegvetésnek. 82. C.: Minthogy a rágalmazás tényálladéka az esetben is fenforog, ha a becstelenitő tény nem közvetlenül, hanem csak bizonyos következtetések végeredménye gyanánt tárgya az állitásnak; minthogy vádlottnak a vád tárgyává tett szavaiból okszerű következtetés utján szükségszerű eredményként jelentkezik az a tényállítás, hogy a sértett polgármester vádlott szerint feltűnően törvényellenes, téves és kézzelfoghatólag igazságtalan határozat meghozatalát egy rokona érdekében kifejtett befolyással előmozdította; minthogy vádlott által állított ez a tény, valóság esetén a sértett polgármester, mint közhivatalnok ellen a szintén büntető jellegű fegyelmi eljárás megindításának okát képezné és azt a közmegvetésnek is kitenné; minthogy a T. ténymegállapítása szerint vádlott a rágalmazó tényállítás valódiságát be nem bizonyította: a semmiségi panasz alaptalan. (907. márcz. 26-án 2990.) A családról állított meggyalázó stb. tények nem állapitják meg a rágalmazást a család oly tagja sérelmére, a kire személyesen nem vonatkozott az állítás. 83. Az alsóbiróságok tényként azt állapították meg, hogy vádlott 1905. decz. 16-án K—n mintegy 9 ember jelenlétében azt mondta B. Zs. főmagánvádlóra, hogy az ő ,,háza'' (tanuk szerint családja) törte fel a pinczéjét, hombárját is meglopta és felgyújtotta, a mit a főmagánvádlóra is értett, a mennyiben neki tudomással kellett arról bírnia, s minthogy vádlott ezen állítása a főmagánvádló ellen a büntető eljárás megindításának okát képezné, az alsóbiróság jogi megállapítása szerint a Btk. 258. §-ába meghatározott rágalmazás vétsége fenforog. C.: A valóknak elfogadott tényekből az alsóbiróságok helytelenül vonták le a jogi következtetést, a midőn a rágalmazás vétségét megállapították. Ugyanis a rágalmazás vétségének egyik lényeges ismérvét az képezi, hogy oly tényt állítson a vádlott, mely valódisága esetén az ellen, a kiről állíttatott, a büntető eljárás megindításának okát képezné, vagy azt a közmegvetésnek tenné ki. A jelen esetben az van megállapítva, hogy vádlott a főmagánvádlóra azt mondta, hogy a főn,agánvádló családja (a vádlott beismerése szerint, melyet az ítélet alapjául az alsóbiróságok elfogadtak, szülői) feltörte a vádlott pinczéjét, hombárját is meglopta és felgyújtotta, erről pedig főmagánvádlónak tudomással kellett birnia; minthogy eme megállapításból egyfelől nyilvánvaló, hogy főmagánvádlóra vonatkozóan, saját személyére nézve a vádlott egyáltalán nem tett tényállítást; másrészt az esetben, hogy ha főmagánvádló tudomással birt volna is arról, hogy családja (szülői) az emiitett bűncselekményeket elkövette, épen ezen rokoni viszonynál fogva feljelentést tenni köteles nem volt s azért, hogy tudomását elhallgatta volna, ellene sem