Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

40 Btk. 222. §. Btk. 222. §. Hamis tanuzásra való csábitás tényelemei. 78. N. T. vádlott a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján a bűnösség kimondása miatt, azért jelentett be semmiségi panaszt, mert a hamis tanuzásra való reábirás fogalma a tettesnek erre való törekvését tételezi fel, a hamis tanuzásra való felkérés pedig nem elegendő a bűncselekmény megállapítására, mert továbbá eme bűncselekmény lényeges ismérvét képezi az is, hogy a tanuk ne csupán hamis vallomást tegyenek, hanem ezen vallomásra esküt is tegyenek, a mi a vizsgálóbíró által eszközölt tanúkihallgatásoknál egyáltalán nem szokásos. C.: A vádlott akkor, a midőn a vele vadházasságban élő S. az özv. E.-né korcsmárosnénak 1902. szeptember 14-ére menő éjjel történt kirablása és meggyilkolása miatt 1904-ben vizsgálat alatt állott és a mikor S. azzal akarta bizonyítani azt, hogy ő a fenti bűncselekményt el sem követte — szeptember 13—17-ike között P.-n nem is lehetett és a vizsgálóbíró előtt állította, miszerint ő 1902. évi szeptember 8-án, tehát a gyilkosság előtt hat nappal Pécsett a szőlőben egy fáról leesvén, lábát kificzamitotta, minek folytán 22 napig ágyban fekvő beteg volt s járni sem tudott és csak 1902. október 30-án ment ki először lakásából és még akkor is csak bottal tudott járni s azt a vádlottal, továbbá a volt háziasszonyukkal s a velük abban az időben egy házban lakott 3 tanúval akarta bizonyítani, a vádlott e három tanúval külön-külön helyen és időben érintkezésbe lépett és őket a fenti körülménynek a vizsgálóbirón á 1 tanukénti bizonyítására felkérte, holott azok S. állítólagos betegségéről mit sem tudtak, sőt F.-ék az tudják, hogy S.-nek abban az időben semmi baja nem volt és azzal az ígérettel akarta F.-ket a tanúskodásra rábírni, hogy ha S. kiszabadul, majd meg fogja szolgálni a szívességet, továbbá, hogy F.-nét nemcsak felkérte, de ki is tanította, hogy ha majd a vizsgálóbíró kihallgatja, bizonyítsa az emiitett valótlanságot azzal, hogy onnan van a tudomása az esetről, mert ő hozta a korcsma mellől azt a bérkocsit, a melyen S.-ot lakására hazaszállították, rémítgette, hogy azt a vallomást megkell tennie, mert már más tanú is bizonyítja s F.-né jönne bajba, ha a többiektől eltérőleg vallana és vádlottnak ez a fellépése tényleg annyira hatott F.-nére, hogy az a hamis vallomást július hó 22-én le is tette, de még az nap vissza is vonta; minthogy F.-nét is nemcsak felkérte a vádlott, de még leánya P. utján is rábírni törekedett a hamis tanuzásra; eme tények a' Btk. 222. §-ára való tekintettel, a melynek tárgya éppen az eredménytelen felbujtás lévén, annak rendelkezése szerint nem kívántatik meg, hogy a tanuk hamis vallomást és arra esküt is tegyenek, bűncselekmény tényálladékát megállapítják. (906. jan. 4. 116.)