Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

Btk. 213. §. továbbá belföldön folyamatban levő egykoronás váltó pénzt utánzott. A bpesti tsz. vádlottat a Btk. 204. §. első bekezdésének első büntetési tétele a 204. §. második bekezdésének büntetési tétele és a 66. és 96. §§-ai alapján összföbüntetésül a büntetés foganatba vétele napjától számítandó 7 (hét) hónapi börtönbüntetésre Ítélte. Bpesti tsz.: Minthogy pénzügyi törvényeink szerint az egyforintosok értékpénzt, az cgykoronások ellenben váltópénzt képeznek, másrészt azonban az egyforintosok utánzása az előadott szakvélemény szerint be nem fejeztetett, ellenben az egykoronásoké igen s ennélfogva a Btk. 204. §. első bekezdése szerint súlyosabban büntetendő cselekménynek, a pénzhamisítás bűntettének csak kísérlete forog fenn, ellenben a Btk. 204. §. 2-ik bekezdése szerint minősülő pénzhamisítás vétsége befejeztetett, vádlott ezen két bűncselekményben külön volt bűnösnek kimondandó, még ha áll is az, hogy az esetben, ha a pénzhamisítás büntette is befejeztetett volna, ez akaratelhatározás egységénél fogva a vétség a bűntettbe beolvadó cselekménynek lett volna tekintendő s vádlott csak egyrendbeli pénzhamisítás bűntettében lett volna bűnösnek kimondandó. A büntetés alá való vonható kísérlet bűntettébe nem olvadhat be a befejezett vétség. Már pedig büntetés alá vonható kísérletről van szó, mert nem történt önkéntes elállás s vádlott azért nem fejezhette be a forintosok kikészítését, mert azok tőle lefoglaltattak. (1906. február 12. 839. sz.) Bpesti T.: Hh. (1906. ápr. 27. 3231.) = A pénzverő hivatal szerint az egyforintos hamisítványok oly tökéletlenek voltak, hogy azokat semmikép sem lehetett volna a forgalombahozásra alkalmassá tenni. Eszerint az eszköz alkalmatlan volta miatt kísérlet sem lett volna megállapítható. Btk. 213. §. Hamis tanuzás forog fenn, habár a lényeges körülményre vonatkozó vallomás figyelembe nem vétetett. 77. C: Minthogy az I. Edvárd ellen folyamatba tett bűnvádi ügyben mindenesetre lényeges körülményt képezett annak a ténynek megállapítása, hogy I. Edvárd vádlott okozta-e a sérülést a sértetten és Sz. T.-nek esküvel megerősített vallomása oly értelmű volt, hogy az általa bizonyított tény az I. E. tettesi minőségét kizártnak cünteti fel; minthogy másrészről a bűncselekmény ténválladékánalv fenforgása szempontjából nem az a lényeges, hogy a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél az egyes vallomásoknak mily súlyt tulajdonított, hanem az, hogy maga a vallomás annak megtétele idejében az ügy lényegét érintette-e vagy sem; minthogy a fent kifejtettek szerint Sz. T. vallomása ennek a kelléknek megfelelt: a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjára fektetett panasz, mint alaptalan elutasítandó volt. (1907. évi április hó 10-én, 3513. sz.)