Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

Bp. 387- §• 161 zása miatt a Bp. 385. §-ának 3. pontjára alapitható semmiségi panasz használata is; mert a 10 évi fegyházra elitélt eme vádlottak esetében nem foroghat fenn a Btk. 92. §-ában felállított az a feltétel, hogy a cselekményre meghatározott büntetésnek legkisebb mértékét is, t. i. az 5 évi fegyházat is, aránytalanul súlyosnak lehetne nyilvánítani, s ez alapon ugyanazon büntetési nemet, tehát a fegyházat, a Btk. 22. §-ában meghatározott 2 évi legkisebb mértékig le lehetne szállitani. (1907. szept. 24. 7586. sz.) Bp. 387. §. Megsemmisítés a terhelttárs perorvoslata folytán. 310. Vádlottak gondatlansága folytán meggyuladt a mozgófényképek előállításához használt celluloid-henger. A C. kimondotta itt közölt ítéletében, hogy e tárgy a Btk. 422. vagy 423. §-ában felemlítve nem lévén, a Btk. 425. §-a sem foroghat fenn. C.: F. J. vádlottra nézve, habár ő perorvoslattal nem is élt, miután reá nézve is fennforog a L. L. vádlott javára szolgáló körülmény, mind a két alsófoku bíróság ítélete meg volt semmisítendő. (1906. decz. 5. 10.770. sz.) Nem haladja meg a felebbezés keretét az, ha váltóhamisításnál a felebbviteli bíróság a Btk. 405. §-a megállapítása czéljából használt felebbezés folytán az alsóbiróság által a 401. és 403. §§. alá eső segédi helyett ugyané szakaszok alapján tettestársi részességet állapit meg. 311. R. Sz.-né vádlott R. A. vádlottal előzetesen egyetértve, az ez által hamisított váltót leszámitoltatta. A T. ítélete szerint R. Sz.-né cselekményét azonban ennek daczára a törvényszéknek a Btk. 401. § és 403. g. í. p. és 69. §. 2. p. szerinti minősítésével a törvénynek megfelelően azért nem minősithette, mert az ügyész csak azért felebbezett, mert a vádlottnak a tette nem a Btk. 405. §-a szerint minősíttetett, ez a minősítés pedig azért nem elkalmazható, mert a felhasználás nem a felhasználó érdekében történt. C.: A táblának ez az álláspontja azonban minden irányban téves. Az ügyész ugyanis a miatt felebbezett, mert a vádlott cselekménye bünsegédi részességnek minősíttetett, holott a vádlott a Btk. 405. §-a szerint való tettesi cselekményt követett el. Ez a felebbezés tehát, a mely a vádlott terhére szolgált, egyáltalában nem köthette a táblát abban, hogy vádlott cselekményének minősítését egy olyan törvényszakasz alá vonja, a mely ennek a vádlottnak tettesi minőségét állapítja meg. Mitsem változtat ez álláspont helyességén az a körülmény, hogy az ügyész minősítő szakaszként a Btk. 405. §-át hivta fel, mert elfogadta a törvényszéknek azt az álláspontját, hogy a hamisítvány, a melyre a használat vonatkozott, váltó, tehát a' Btk. 403. g-ának 1. pontjában meghatározott okirat volt, a melynél fogva a büntetés a Btk. 405. §-ának alkalmazása esetén is a Btk. 403. §-a alapján állapítandó meg. (907. jan. 31. 1004.) Grill-féle Döntvénytár. XIV. kötet. 1 1