Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

B. p. i. ©. 2., 6. §§. 119 szóló 1890:11. t.-cz. módosításáról és kiegészítéséről alkotott 1895: XLI. t.-cz. 8. §-ában körülirt védjegybitorlás kihágás miatt megindított bűnvádi Ügyekben alkalmazást nyerjenek. Nyilvánvaló ezekből, sogy a dr. B. és társa czég mint sértett fél részéről a jelen ügyben a lefoglalás külön őrizet alá vétel és a büntetendő cselekmény ismétlésének megakadályozására szükséges intézkedések iráni előterjeszteti kérelem elbírálásánál az annak alapjául felhívott 1890:11. t.-cz. 28. §-a volt irányadóul veendő; s hogy a kérelem teljesítése a Bp. 173. §-ából merített indokokból csak a törvény megsértésével volt megtagadható. (906. decz. 5. [0,757. s/-ám._) BEHIVÁSI PARANCS IRÁNTI ENGEDETLENSÉG. 1890: XXI. t.-cz. 2. §. Behivási parancs iránti engedetlenség elbírálása, ha katonai esküvel kötelezett követi el, a katonai bíróság hatáskörébe tartozik. 235- C. (Je. é.) : Terheltek mint tartalékos katonák, vagyis mint katonai esküvel kötelezett egyének, a behivási parancsnak nem engedelmeskedtek, ez nem az 1889: VI. t.-cz. 44. §-ában körülirt és a polgári bíróság hatáskörébe utalt véderő elleni kihágásnak, hanem az 1890. XXI. t.-cz. 2. §-ába ütköző és annak 5. §-a szerint a katonai biroság hatásköréhez tartozó vétségnek a tényálladékát állapítja meg. (906. decz. 12. 10,970.) 1890: XXI. t.-cz. 6. §. Katonai behivó parancs iránt engedetlenségre való csábítás. 236. K. J. hadköteles részére a postán behivó parancs érkezett, az ezt tartalmazó levelet azonban M. L. plébános tanácsára át nem vette. A kir. ügyészség e miatt az utóbbi ellen az 1890: XXI. t.-cz. 6. §-ára alapított vádiratot adott be, a melyet azonban a kanizsai tsz. és a pécsi T. elutasított. Pécsi T.: El kellett utasítani a kir. ügyész felfolyamodását, mert a kir. ítélőtábla is ugy látta, hogy a terheltnek egyedül bizonyíthatónak látszó cselekménye bűncselekményt nem képez. K. J. ugyanis a két tanú előtt kiállított nyilatkozatában maga kijelenti, hogy a terhelt plébános neki csak azt a tanácsot adta, hogy áz a postán érkezett, esetleg katonai behívást tartalmazó levelet ne vegye át, amit azért mondott, mivel nincs rá törvény, a mely valakit arra kötelezne, hogy a postán érkezett küldeményt akár tudja, vagy sejti, akár nem, annak tartalmát köteles lenne átvenni. Kijelentette továbbá K. J. a nyilatkozatban azt is, hogy arról, miszerint a csendőrlaktanyán kifüggesztett hirdetménynek, mint törvénytelennek, nem kell engedelmeskedni, közte és a terhelt közt szó sem volt. Miután ezen nyilatkozattal szemben nem érdemeltek hitelt