Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

120 K. t. k 48 § s nem alkalmas vádlott saját nyilatkozata hitelének meggyöngítésére K. J.-nak az őt kérdőre vonó csendőrök előtt tett ama kijelentése, hogy ő, aki a behivási hirdetmény közzétételéről annak a csendőri laktanyán lett kifüggesztéséről tudomással birt és azzal szemben, mint katona kötelezettségeit ismerte, a behívásnak csak azért nem engedelmeskedett, mivel erről a terhelt plébános lebeszélte, minthogy továbbá a terheltnek elől ismertetett kijelentése a tőié tanácsot kérővel szemben csak egyéni vélemény-nyilvánitást képez, de a büntetőjogi értelemben vett csábítás fogalmának, a mely a csábított akarati elhatározásának leküzdésére a részéről kiinduló tevékenységet feltételezi, meg nem felel, a kir. ügyész felfolyamodását a kir. ítélőtábla is elutasította. (906. márcz. 22. 590.) KIVÁNDORLÁS TILTOTT KÖZVETÍTÉSE. (1903: IV. t.-cz.) 48. §. 237. Az ügyészség L. D., mint a „Független Magyarország" felelős sze rkesztője ellen az 1903: IV. t.-cz. 48. §. alapján vádat emelt azért, mert e lap egyik számában M. J. brémai czég hirdetménye jelent még, holott e czég a kivándorlási vállalkozásra belügyminiszteri engedélylyel nem bir. A tsz. azért mentette föl vádlottat (Bp. 326. §. 1. p.), mert egyrészt nem bizonyult be, hogy a czég kivándorlással foglalkozó vállalkozó (1903: IV. t.-cz. 1. §.) lenne, másrészt pedig az inkriminált hirdetés nem kivándorlásra vonatkozó, mert az csak egy hajóstársaság menetrendjét és előnyeit tárgyazza: a T. pedig azért (326. §. 2. p.), mert a kérdéses kihágásban sajtórendőri kihágást látván: a fokozatos felelősség elve nem érvényesülhet. C.: A T. helyesen indult ki azon felfogásból, hogy az 1903: TV. t.-cz. 48. $-ába ütköző bűncselekmények esetében a sajtójogi fokozatos felelősség rendszere nem érvényesül; nem azon okból ugyan, mintha a cselekmények sajtórendőri természetűek volnának, mert ilyeneket csak azok a törvényszegések képeznek, melyek a sajtótermék előállításának és terjesztésének előfeltételeit állapítják meg (S. T. 30., 31., 32., 35. és 36. §§-ai) vagy a nyomdák és könyvkereskedés közigazgatási felügyeletére vonatkoznak (S. T. 35. és 45. §§-ai), csak a most idézett rendelkezések megsértése képez sajtóréndőri deliktumot, vagyis olyant, mely a sajtórendtartásba ütközik. A fokozatos felelősség elve azért nem alkalmazható az 1903: IV. t -cz. 48. §-ában meghatározott cselekményre, mert a törvény a fokozatos felelősség rendelkezésétől eltérőleg, e bűncselekmény alanyát a közzétevőben állapítja meg, tekintet nélkül arra, hogy egyébkén! az S. T. 13. és 33. §§-aiban megjelölt felelős személvek közé tartozik-e vagy nem.