Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

io8 Btk. 480. §. legszorosabb összefüggésben áll; mert a törvényhatóságok sérelmi (kérvényezési) jogának akadálytalan gyakoroíhatásában rejlik az al­kotmányos biztositéka annak, hogy a törvényhatóságok széleskörű önállóságának emiitett megszorítása, törvényes jogainak a megcson­kítására fel nem használható. Ebből kiindulva, a kir. bíróság nem zárkózhatik el annak a megállapítása elől, hogy a végrehajtó hatalom működésének ellen­őrzésére hivatott országgyűlésnek már hónapok óta tartó huzamos elnapolása folytán a végrehajtó hatalomnak a működése a maga egé­szében nélkülözi az alkotmányos ellenőrzést. Ennek folytán a tör­vényhatóságoknak az 1886. évi XXI. t.-cz. 19. §-a által biztosított sérelmi panaszjoga mindaddig, amig a végrehajtó hatalom parla­menti ellenőrzés nélkül működik: teljesen illuzóriussá van téve. Minthogy pedig az alkotmányos jogrendnek e megzavarása folytán a törvényhatóságok nélkülözik azt a biztosítékot, amelyet a törvényhatóságok régi önkormányzati szabadsága megszorításának ellensúlyozására, a törvény fentebb kifejtett szelleme és irányelve rendel: ily körülmények között dr. Rakovszky Endre vádlottnak amaz eljárása, hogy a törvény betűje szerint reá rótt halaszthatatlan végrehajtási kötelezettséggel szemben, akkor, amikor e kötelezettsé­gének garancziális előfeltétele (t. i. a törvényhatóság sérelememe­lési panaszjogának hatályos és akadálytalan érvényesithetése) hiány­zik, a végrehajtó hatalom és a törvényhatóság között fenforgott ösz­szeütközés során a kormányhatalommal szemben a reá nézve első sorban illetékes felettes hatóságnak a törvényhatóságnak utasításá­hoz ragaszkodott: büntetőjogi megtorlás alá nem vonható. Ami a vád további részét illeti, erre vonatkozólag a kir. járás­bíróság ítélete a fentieken kivül még a következő indokokon is alapszik: Midőn dr. Rakovszky Endre alispán a vármegye közönségétől nyert hivatali hatalommal való visszaélés vétségével vádoltatik- azon az alapon, hogy a vármegye törvényhatósági bizottságától nyert uta­sításhoz ragaszkodva, a m. kir. belügyminiszter által az önként be­fizetett egyenes és fogyasztási adók beszolgáltatása s a katonai szol­gálatra jelentkezők részére szükséges belépési bizonyítványok kiállí­tása tárgyában kibocsátott rendelet végrehajtását megtagadta: az e vád fölött ítélkezésre felhívott kir. bíróságnak az 1869. évi IV. t.-cz. 19. §-ának második bekezdésében meghatározott joga alapján cogni­tója körébe kellett vonnia azt, hogy a kormányrendelet, melvhel szemben a végrehajtásnak a megtagadása tétetett a vád tárgyává, megfelel-e törvényeink szellemének és irányelveinek? Az 1504. évi L, 1790/1. évi XIX., 1867. évi X. és XII., az 1868. évi XL. törvényczikkekben és végül az 1897. évi XX. t.-cz. 19. §-ában az adókra s illetve ujonczokra vonatkozóan fölvett rendelke­zésekből kidomborodik ama közjogi tétel, hogy a törvényható­ságok elvitázhatatlan joga az, hogy az országgyűlési költségvetési fölhatalmazással nem biró kormánytól a kormányzás esközeit: az adókat és az ujonczokat megtagadják. A törvényható­ságok e kétségtelen jogának pedig, a jog általános eszméjéből fo-

Next

/
Thumbnails
Contents