Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

Btk. 480. §. lyóan, megfelel a végrehajtó hatalom ama kötelessége, hogy ha a kormány költségvetési felhatalmazással nem bir, az országgyűlés által meg nem szavazott adóknak a beszedésétől és a meg nem ajánlott ujonczoknak igénybevételétől tartózkodnia kell. A most felhívott törvényczikkekben lefektetett e jogelvnek megfelel az 1886. évi XXI. t.-cz. 20. §-a is, mely akként rendelkezik: „Kivétetnek a végrehajtás kötelezettségének szabálya alól az országgyűlés által meg nem szavazott adó tényleges behajtására vagy meg nem ajánlott ujonczok tényleges kiállítására vonatkozó rendeletek. Az előmunkálatok azonban azonnal teljesitendők". E törvényszakasz szerint tehát az országgyűlés által meg nem szavazott adókra s meg nem ajánlott ujonczokra vonatkozóan csak ama kormányrendeleteket tartozik a törvényhatóság végrehajtani, melyek az előmunkálatokra vonatkoznak; — ellenben ama kormányrendeletek, melyek a meg nem szavazott adók s meg nem ajánlott ujonczok tekintetében az előmunkálatok körén túleső tényleges behajtási, illetve tényleges kiállítási intézkedésre vonatkoznak: a végrehajtási kötelezettség alól a törvény kifejezett rendelkezésénél fogva kivétetnek. Arra a kérdésre nézve pedig, hogy mely teendők azok, melyek az előmunkálatok körét meghaladják és ez okból a végrehajtási kötelezettség alól kivételt képeznek? —• feleletet ad a közadók kezeléséről szóló 1883. évi XLIV. t.-cz. 86. §. Eszerint a törvényhatóság és annak közegei e törvény értelmében a törvényesen meg nem szavazott adókat és közjövedelmeket még csak kivetni és biztosítani sem tartoznak; tehát a meg nem szavazott adóknak már a puszta kivetése s biztosítása is meghaladja az 1886: XXI. t.-cz. 20. §-ában végrehajtatni rendelt előmunkálatokkörét. Annál kevésbbé tartoznak tehát, végrehajtani a törvényhatóságok az oly kormányrendeleteket, melyek még, a már meg nem engedett kivetés és biztosítás körén is túlmenően, a meg nem szavazott adóknak a költségvetési felhatalmazással nem biró kormány tényleges rendelkezésére bocsátására vonatkoznak. Ezeknél fogva és azért, mert törvényeink egyáltalában sehol sem tesznek különbséget az önként befizetett és kény szervégrehajtás utján beszedett adók és közjövedelmek, továbbá önként jelentkező vagy kényszersorozás utján nyert ujonczok között: indokolt a kir. bíróság ama jogi álláspontja, hogy az a kormányrendelet, mely a törvényhatóságot az országgyűlés által meg nem szavazott adók és közjövedelmek tényleges beszolgáltatására s a meg nem ajánlott ujonczok részére a belépési bizonyítványok kiszolgáltatására, mint az ujonczok tényleges kiállításánál való közreműködésre utasítja s az e tárgyú rendelet azonnali és feltétlen végrehajtását követeli, az 1886. évi XXI. t.-cz. 20. §-ába ütközik. Midőn tehát dr. Rakovszky Endre alispán, mint a törvényhatóság első tisztviselője, az őt hivatali hatalommal felruházott törvényhatóság utasításához alkalmazkodva, ennek a kormányrendeletnek a végrehajtását megtagadta: — nemkövetett el büntetőjogi megtorlás alá vonható cselekményt; és pedig annál kevésbbé, mert a végre-