Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 17. kötet (Budapest, 1907)

BP 3*4- 8- 5- P-. $%4- >• 5- és 9. p. hogy midőn a bíróság indítvány hiánya czimén felmentő Ítéletet hoz, az ügyet mégis érdemlegesen letárgyalja — hogy tehát ítéletének kimondása előtt a tényállást tisztába hozza. 380. Pécsi T.: A védelem részéről a Bp. 384. §. 5. pontja alapján bejelentett semmiségi panaszt el kellett utasítani, mert a bonczolást megelőzően felvett jegyzőkönyvből az tűnik ki, hogy az orvosszakértők a bonczolást az eljáró bíró, jegyzőkönyvvezető és bírósági tanuk jelenlétében, a hulla azonosságának szabályszerű megállapítása után teljesítették és a jegyzőkönyv is ugyanazon a napon Szederkényben lett felvéve, így habár nem is felel meg a szabályokna k, hogy a vizsgálóbíró a szemle eredményét, a leletet azonnal jegyzőkönyvbe nem vétette, és hogy nemcsak' a szakértői véleményt, hanem az egész jegyzőkönyv szövegét nem a jegyzőkönyvvezető, hanem az egyik orvosszakértő irta be, Eötvös albiró pedig csak láttamozva aláirta, ez a körülmény a jegyzőkönyv hitelességét le nem rontja. A bonczolást ugyanis a járási és a körorvos teljesítették, a kiknek véleményét a Bp. 245. §. 2. bekezdése éppen a testi sértéseknél különös hitelességgel ruházza fel; a Bp. 236. §-a első bekezdésében foglalt ama rendelkezésnek, hogy a szemle tárgya rendszerint a vizsgálóbíró jelenlétében vizsgálandó meg, elég lett téve, a 4. bekezdésben pedig meg van engedve a vizsgálóbírónak, hogy a szendénél, vagy annak cg)- részénél ne legyen jelen és csak arról köteles gondoskodni, hogy a szakértői vizsgálat hitelessége biztosittassék, a mi jelen esetben, mikor a hullabonczolást két hatósági orvos teljesítette, tényleg megtörtént. Hasonlóan nem volt figyelembe vehető a bonczjegyzökÖm v ellen felhozott az a kifogás, hogy a bonczolásról vádlottak nem értesíttettek, velük a szakértők nevei nem közöltettek, hogy ők ennek folytán ellenőrző szakértőt meg nem nevezhettek, mert faluhelyen az ily bonczolás köztudomású dolog, azt rendesen a kör- és járásorvos mint állandó szakértők teljesitik, de különben is a Bp. 230. §. 1 bekezdése értelmében a felek értesítése nem feltétlenül szükséges, a a terheltek pedig a Bp. 228. §-a értelmében csak oly ügyekben kérhetik az ellenőrző szakértő alkalmazását, a hol különös szakértelem kívántatik. A bonezjegyzőkönyv tartalmát tehát, a mely az általános kellékeknek s a Bp. 242. §. végbekezdésének, a mi jelen esetben irányadó, megfelel, a kir. ítélőtábla a halál okának megállapítására bizonyítékul annyival inkább elfogadta, mivel azt a vádlottak a vádirat elleni kifogásaikban semmi tekintetben nem kifogásolták. (1906 szeptember 6. 1681.) Bp. 384. §. 5. és 9. p. 381. C.: A panaszok alaptalanok, mert a 384. §. 5. pontjának esete egyáltalában nem forog fenn, miután az, hogy N. tanú az előzőleg kihallgatott K. tanú jelenlétében volt kihallgatva, a Bp.