Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 17. kötet (Budapest, 1907)

172 Bp. 358. 359- §• désbe is foglalható, mert továbbá vádlottnak és védőjének azon állí­tása, hogy az esküdtbíróság által a Btk. 307. §-ának 2. bekezdésére vonatkozólag feltett kérdés főkérdésnek tekintendő, a Bp. 359. §-ának azon rendelkezése által, hogy az abban emiitett esetekben külön kér­dést kell feltenni, megcáfoltatik s következően a beszámithatóságra, illetőleg a büntethetőségre nézve feltett kérdés sorrendje miatt emelt semmiségi panasznak törvényes alapja nincsen, az előadottakból nyilvánvaló lévén, hogy eme kérdés a főkérdés után a törvénynek megfelelően tétetett fel s mert egyébként is semmi ok sem forog fenn annak feltevésére, hogy a kérdéseknek megállapitott sorrendje az esküdteket határozatuk hozásában félrevezethette s így az a vádlott érdekeinek sérelmével járt volna. (1902. évi június hó 30-án, 6369. sz.) 359. Az ügyész az esküdtekhez csak egy kérdést kivánt intéz­tetni és pedig a gyilkosság kísérletének bűntettére vonatkozólag. A védő azonban kérdést indítványozott a szándékos emberölés kísérle­tének bűntettére, a vádlott beszámithatóságára és az erős felindu­lásra nézve is, az esküdtbíróság pedig végzésileg három kérdést álla­pított meg: I. főkérdéskép a gyilkosság kísérletének bűntettét ille­tően, kapcsolatban a beszámithatatlansággal, I. kisegítő kérdéskép­pen (Btk. 279. §.) a szándékos emberölés kísérletére vonatkozólag, szintén az öntudatlansággal kapcsolatban, végül II. kisegítő kérdés­ként (Btk. 281. §. 1. bek.) az erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettére vonatkozólag, ennél azonban a beszámithatlan­ság belefoglalását mellőzte. Az ügyész a végzés ellen a Bp. 427. §-ának 4. pontja alapján semmiségi panaszt jelentett be, mert a Btk. 281. §-ára alapított kér­dés feltétetett, mert továbbá a Btk. 76. §-ára (öntudatlanság) alapi­tott kérdés szintén feltétett és mert ez nem mindenik kérdésnél téte­tett fel. C.: A semmiségi panasz alaptalan, mert a Bp. 358. és 359. §§-ai alapján a beszámithatóságot kizáró okra nézve, ha azt a felek érvé­nyesítették, mint az a jelen esetben is történt, vagy olyan okra nézve, mely enyhébb büntetési nemnek vagy büntetési tételnek alkalmazá­sát vonja maga után, a kérdésbe felveendő, illetve külön kérdés inté­zendő, ennélfogva az esküdtbíróság a Bp. 354. §. — 361. §-ának parancsoló rendelkezéseit nem sértette meg. A miatt azonban, hogy e beszámithatlanság iránt az erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés kísérletét illetően kérdés nem tétetett fel, minthogy ez a vád érdekeit nem sértette, a Bp. 427. §-ának 2. bekezdése értelmében az ügyész semmiségi panaszt nem érvényesíthet, az idevonatkozó semmiségi panasza tehát ez okból utasíttatott: el. (1902. évi október hó 27-én, 9286. sz.) Bp. 359- §• Külön kérdés föltevése a) sajtóvétség esetén. 360. C: A 8. szám a. végzés ellen a védő a Bp. 427. §-ának 4. p. és 384. §-ának 9. pontjára hivatkozással azért jelentett be semmiségi

Next

/
Thumbnails
Contents