Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 17. kötet (Budapest, 1907)

Bp. 264, §. f. p.. 268. íj. 1 hek '57 tettleg bántalmazták és fenyegették és éppen ezért bántalmazóik megbüntetését nem kívánják és kártérítésre sem tartanak igényt. ( 1906. évi február hó 6-án, 739. sz.) = E batározatok h e 1 y t e 1 e n e k, mert ellenkeznek a 264. 3. p.-jávai, mely szerint a vádtanács a bcszámitbatóságot kizáró okok közül csak az elmezavart s a gyermekkort mérlegelheti eljárást megszüntető okokként, mig a jogos védelem kérdésében csak az itélőbiróság batározbat. E törvényi rendelkezés nem kerülbető meg ügy, mint ezt jelen határozat teszi, hogy t. i. a jogos védelem kifogását a 264. §. 1. p. alá vonja, már csak azért se, mert a jogos védelemben elkövetett delictum bűncselekmény ugyan, csakbogy az a törvény értelmében a tettesnek be nem számitható. E kérdés eldöntését pedig a törvény az itélöbiróságnak tartotta fenn. Bp. 268. §. 1. bek. Az ügyiratok előleges áttétele a fötárgyalási bírósághoz v. szabadlábra helyezése kérdésében. 324. A kecskeméti k i r. tsz.: A vádtanács az ügyészség azon indítványát, hogy az iratok a tsz. mint büntető bírósághoz tetessenek át. bog)- ez Z. B. Gy. terhelt előzetes letartóztatásának fentartása tárgyában határozatot hozhasson, elutasítja. 1 n d o kok: Elutasítandó volt az inditvány, mert a Bp. 268. §-a éneimében az ügyiratok csak akkor teendők át a törvényszékhez, mint büntető bírósághoz, ha az ügyben érdekelt v a 1 a m e n n y i terhiéit a Bp. 250. §-ában előirt határidő alatt kifogást nem tett, vagy arról kifejezetten lemondott, ez a határidő pedig még- 1c nem járt. (1905 június 20-án, 5141. sz.) M ]> e s t i T.: A fenníorgcS esetben nem volt semmi perjogi akadálya annak, hogy a vádtanács az ügyiratokat azon idő alatt, mig a szabadon levő többi terheltnek a vádirat kézbesittetik, a vádirat ellen kifogással nem élt fogva lévő Z. B. Gy. terhelt előzetes letartóztatásának- további fentartása tárgyában leendő határozathozatal végett a Bp. 268. §-a szerint erre illetékes törvényszékhez áttegye s merőben téves és helytelen volt a vádtanácsnak a neheztelt végzésében elfoglalt az az álláspontja, melynél fogva a Bp. 256. §-ában jelzett határidő függőben létére való hivatkozással, az ügyiratoknak a szükséges bíród határozat meghozatala czéljából a törvényszékhez leendő áttételét megtagadta, mert a vádtanács az ügy adataiból tisztában lehetett azzal, hogy a fogva levő s a vádirat ellen törvényes időben kifogásokkal nem élt Z. B. Gy. előzetes letartóztatása fentartásának kérdése, figyelemmel különösen a Bp. 147. §-ában foglalt rendelkezé sekre, birói intézkedésre vár, s mert a Bp. 268. §. szerinti határozat meghozatala titán mi sem gátolta volna az iratoknak a vádtánácshoz való visszaküldését s a Bp. 256. §-a szerinti eljárásnak a szabadon levő terheltekkel szemben leendő folytatását. Mindezeknél fogva az ügyésznek a neheztelt végzés elleni felfolyamodását alaposnak kellett elfogadni s a vádtanácsot a felfolya-